A magyar gazdaságpolitika tévhitei
A magyar gazdaságpolitika a következő években az ipar és az államilag vezérelt fizikai beruházások felfuttatására alapozná, azonban ez a stratégia nem tűnik érdemi előrelépést ígérőnek a jelenlegi fejlettségi szinten.
Az elmúlt évek gazdasági teljesítménye kiábrándító volt Magyarország számára, a koronavírus-válság és az energiaválság következtében inflációs csúcsokat és recessziót tapasztalhattunk, a költségvetés egyensúlya megrendült, és az ország az árfolyamválság szélén táncolt. A kormányzati gazdaságpolitikai célok, mint a GDP-növekedés és az államháztartási hiány, nem teljesültek, és az uniós fejlettségi listákon is hátrébb csúsztunk.
A kormány versenyképességi programja nem hoz új növekedési modellt, hanem a régi paradigma mellett maradásra törekszik, új célszámokkal és ismételt üzenetekkel, amelyek a gazdaságpolitikai tévhitek mentén mozognak.
1. Az ipar súlyának növelése
A magyar gazdaságban a belső források bővítésén alapuló növekedés véget ért, és két út áll előttünk: a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé mozdulunk, vagy az extenzív modell mellett kitartva külföldről szerzünk erőforrásokat. Az ipar húzóágazatainak hozzáadott értéke alacsony, míg más ágazatokban, mint a gyógyszergyártás vagy az információtechnológia, magasabb. Az iparosítás extenzív modellje esetén a GDP-hatás és a nemzeti jövedelem (GNI-) hatás kisebb lesz. Az akkumulátorgyártás példáján keresztül számítva, az ilyen típusú iparosítás a nemzeti jövedelmet alig növeli. A magyar gazdaság fejlettségi szintjén még egyetlen ország sem jutott előbbre alacsony hozzáadott értékű összeszerelő tevékenységekbe fektetve.
2. A beruházási ráta növelése
A beruházási ráta növelése nem biztos, hogy jelentős sikertényező. A magas beruházási ráta nem vezetett gyorsabb növekedéshez, és a lakossági jövedelmek relatív lemaradása is fennmaradt. A beruházások nagy része államilag vezérelt, és nem felel meg a technológiai átállás igényeinek. Egy ország szép növekedést tud felmutatni alacsonyabb beruházási rátával is, ha azok a fejlesztések okosak.
3. A nullás profitegyenleg célja
A külföldi vállalatok profitjának országból való kivitele egy régi kormányzati politikai toposz, és a cél az, hogy a külföldön szerzett nyereség hazautalása a profitegyenleget nullszaldóba húzza vissza. A tőkeimportőrből tőkeexportőrré válás egy természetes folyamat, amely a fejlettséggel érkezik meg. A "nullázás" nem a következő néhány évben várható.
4. A gazdaságszerkezet és a komplexitás
A gazdasági komplexitás indexe (ECI) és a magas technológiai színvonalú termékek részaránya az ipari exportban olyan mutatók, amelyek nem feltétlenül garantálják a gyors felzárkózást. Ezek a mutatók a külföldi multinacionális cégek Magyarországon működő termelő üzemeinek eredményei, és az előrelépésre irányuló törekvések szerény eredményekre vezettek.
Összességében a magyar gazdaságpolitika tévhitei nem támogatják a sikeres felzárkózást a magas jövedelmű, innovációvezérelt gazdaságokhoz, és újragondolásra van szükség.
