A külpolitika dominálja az EU-csúcsot
Az Európai Unió állam- és kormányfői utoljára találkoznak a júniusi Európai Parlamenti választások előtt egy kétnapos brüsszeli csúcstalálkozón, amelynek középpontjába a külpolitika került, miután Irán megtámadta Izraelt.
A csúcstalálkozó eredeti célja az Unió gazdasági versenyképességének megvitatása lett volna, azonban a közel-keleti feszültségek miatt a külpolitika vált a legfontosabb témává. Az uniós vezetők a tanácsi határozattervezet alapján törekednek a helyzet eszkalációjának elkerülésére, és önmérsékletre szólítják fel a feleket, különösen Izraelt, hogy tartózkodjon a válaszcsapástól.
Irán valószínűleg szankciókra számíthat a drónok és rakéták gyártása miatt, bár ezek a szankciók inkább csak szimbolikus jellegűek, tekintettel arra, hogy az ország már hozzászokott a nyugati büntetőintézkedésekhez. Az EU vezetői különös aggodalmukat fejezik ki Libanon jövője iránt, amely stratégiai fontosságú a Hezbollah miatt, és a határozatban fokozott támogatásukról biztosítanák az országot.
A gázai konfliktus ismét napirendre kerül, ahol a magyar kormány vétójának visszavonása után az EU-csúcson a feleket azonnali és fenntartható tűzszünetre, valamint akadálytalan humanitárius segítségnyújtásra szólítják fel.
Ukrajna helyzete szintén fontos téma lesz az EU-csúcson, ahol az uniós vezetők elkötelezik magukat amellett, hogy sürgősen biztosítják a légvédelmi rendszereket és növelik a katonai eszközök szállítását az országnak. Az orosz vagyon befagyasztásából származó hozamok felhasználásáról azonban nem várható döntés, mivel az ötlet nem talált támogatást többek között Magyarország és Szlovákia részéről.
A gazdasági kérdések mellett Enrico Letta volt olasz miniszterelnök ismerteti a közös piac reformjáról szóló jelentését, amely a következő uniós ciklus gazdasági reformjait hivatott előkészíteni. A jelentés hangsúlyozza az uniós gazdaság globális versenyképességének csökkenését.
Végül, a csúcson két új miniszterelnök, Simon Harris Írországból és Luis Montenegro Portugáliából mutatkozik be. Az utóbbi António Costa helyére lép, aki a Tanács egyik veteránjaként kilenc évig képviselte hazáját, és aki esetlegesen visszatérhet, mivel a szocialisták őt szeretnék jelölni a Tanács következő elnökének.
