Túl sok lazacot eszünk, emiatt pusztulhat ki a déli rezidens gyilkos bálna

A déli rezidens gyilkos bálnák (SRKW) populációja, amely mindössze 75 vadon élő egyedből áll, kihalás szélén áll, évente körülbelül egy százalékkal csökkenve.

Az Észak-Amerika Csendes-óceáni partvidékén, Kaliforniától Alaszkáig élő veszélyeztetett déli rezidens gyilkos bálnák szinte kizárólag királylazaccal táplálkoznak, de a lazacok túlhalászása miatt csökken a zsákmányállatok száma, ami a bálnák számának drasztikus csökkenéséhez vezet. Az IFL Science szerint ez a helyzet különösen aggasztó, mivel a bálnák fő táplálékforrásának hiánya mellett más tényezők is fenyegetik őket, mint például az utóbbi években született nőstény bálnák alacsony száma és a hajós ütközések okozta halálesetek.

A kutatók rámutatnak, hogy a déli rezidens gyilkos bálnák a világ egyik legszennyezettebb tengeri emlősének számítanak, mivel a poliklórozott bifenil (PCB) veszélyesen magas szintje veszélyezteti az állatok növekedését, immunműködését és szexuális egészségét. Emellett az életképes hímek hiánya növelheti a beltenyészet szintjét, ami tovább rontja a populáció genetikai állapotát.

A faj védelmében a kutatók szerint "agresszív intézkedésekre" van szükség, amelyek a királylazacpopulációk megerősítésére és a bálnák élőhelyének helyreállítására kell, hogy összpontosítsanak. Bár úgy tűnik, hogy már túl késő a jelentős növekedésre, az intézkedések legalább megfordíthatják a csökkenést, és évente egy százalékos helyreállási arányt eredményezhetnek.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a kihalás megakadályozása még mindig lehetséges, de ehhez nagyobb áldozatokat kell hozni a regionális óceánhasználat, a városfejlesztés és a földhasználati gyakorlatok terén.