Steve Albini: A rockzene lázadó hangmérnöke

Steve Albini, a Big Black egykori tagja és későbbi legendás hangmérnök, aki olyan albumokon dolgozott, mint a PJ Harvey-től a Rid of Me vagy a Pixies-től a Surfer Rosa, mindig is hű maradt a DIY-attitűdhöz. Az underground zenei színtér ikonikus alakjaként ismert Albini soha nem engedte, hogy a zeneipar befolyásolja művészi döntéseit vagy kompromisszumokra kényszerítse őt.

Albini a nyolcvanas években a Big Black zenekarral kezdte pályafutását, ahol már akkor is a zeneipar függetlenségének és a kompromisszummentességnek szentelte magát. A zenekar soha nem fogadott el előleget lemezkiadótól, és minden tevékenységüket maguk irányították, legyen szó koncertszervezésről vagy számlafizetésről. Albini szerint ez a függetlenség volt az, ami lehetővé tette, hogy soha senki ne mondja meg nekik, mit tegyenek. A Shellac, Albini jelenleg is aktív zenekara, szintén elutasítja a fesztiválipart, kivéve a barcelonai Primavera fesztivált, ahol a zenekarokat kiemelten kezelik. A Shellac koncertjein tilos volt a vendéglista és az újságírók, fotósok felírása is, mivel Albini szerint aki érdeklődik, az fizessen a koncertért. Emellett fontos volt számukra, hogy a koncert után időt szenteljenek a rajongókkal való beszélgetésre.

Albini nem csak zenekarával, hanem zenei újságíróként és esszéistaként is kritikus hangot ütött meg a zeneiparral szemben. A kilencvenes években megjelent "The Problem with Music" című esszéjében élesen bírálta a zeneipar működését, és a menedzserek, A&R szakemberek, valamint a producerek által elvont pénzeket. Hangmérnökként ő maga is elutasította a jogdíjakat, mondván, hogy azok kizárólag a zenekarokat illetik meg.

Albini a Nirvana "In Utero" albumának produceri munkálataira is felkérést kapott, ahol egy hosszú levélben fejtette ki egyedi munkaetikáját a zenekarnak. A kiadó azonban nem volt elégedett a Nevermindhoz képest karcosabb anyaggal, és a két kislemezt, a "Heart-Shaped Box"-ot és az "All Apologies"-t újrakevert formában adták ki. Albini a végeredménnyel személyesen elégedetlen volt, és a körülötte kialakult helyzet miatt sok felkéréstől elesett a következő években.

A mainstream előadóktól távol maradva Albini megnyitotta a chicagói Electrical Audio stúdiót, ahol a saját analóg módszerei szerint dolgozhatott a zenekarokkal. Az általa felvett albumok között szerepelnek Joanna Newsom, a Dirty Three, a Mono, a Low, a Sunn O))) és a Cloud Nothings munkái is. Albini nem keresett mentséget a múltbeli, provokatív megnyilvánulásaira, és elismerte, hogy sok munkája volt abban, hogy felismerje, mennyire sértő dolgokat tett.

Steve Albini tehát egy olyan figura volt a zeneiparban, aki nem csak a művészi integritását őrizte meg, hanem a zenei világ egyik legnagyobb lázadójaként is emlékezetes marad. Az őszinte és kompromisszummentes hozzáállása a zenei produkciókhoz és a zeneiparhoz olyan örökséget hagyott hátra, amelyet a mai napig sokan tisztelnek és követnek.