John Fitzgerald Kennedy a háborúban hősi halált halt bátyja nyomdokaiba lépve 1946-tól három cikluson át kongresszusi képviselő, 1952-től Massachusetts állam szenátora volt. A karizmatikus politikus neve már 1956-ban felmerült a demokrata párt lehetséges elnökjelöltjeként. A tisztségért négy évvel később szállt harcba és legyőzte a republikánus Richard Nixont. A 43 éves Kennedy 1961. január 20-án az Egyesült Államok történetének legfiatalabb elnökeként tette le a hivatali esküt.
A Kennedy-kabinet alatt a korábban recesszióban lévő gazdaság növekedésbe váltott, csökkent a munkanélküliség. Az elnök maga kezdeményezte a halálbüntetés reformját, emellett szélesebb körű gondoskodást sürgetett az idős korosztály számára, igyekezett a szegények és az őslakosok helyzetén is javítani. Kiállt a faji megkülönböztetés ellen, a Fehér Házban fogadta a feketék polgárjogi mozgalmát vezető Martin Luther King tiszteletest, igyekezett elérni, hogy megvalósulhasson az egyenlőség az igazságszolgáltatás, a szavazati jogok és az oktatás kérdésében is.
A Fidel Castro uralmának megdöntését célzó, balul sikerült Disznó-öbölbeli partraszállás ugyan valamelyest megtépázta tekintélyét, de a kubai rakétaválság sikeres kezelése, az atomháború elkerülése és a Szovjetunió meghátrálásra késztetése, a nyugat-berlini kérdésben tanúsított határozott kiállása az Egyesült Államok történetének egyik legnépszerűbb elnökévé tette Kennedyt.
Így érkezett el 1963. november 22-e, mikor újraválasztási kampánya során Dallasba látogatott. Az elnöki pár a texasi kormányzóval és annak feleségével nyitott tetejű kocsiban hajtatott végig a városon. A konvoj a Dealey Plazánál járt, amikor helyi idő szerint 12 óra 30 perckor az ott álló tankönyvraktárból lövések dördültek. Kennedyt egy golyó a torkán, egy másik a fején találta el, egy harmadik a texasi kormányzót sebesítette meg. Kennedy sérülései halálosak voltak, fél órával később a kórházban halottnak nyilvánították.
A gyilkosság felderítésével megbízott Warren-bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Lee Harvey Oswald, aki háromszor tüzelt, egyedül követte el tettét; a mai napig ez a hivatalos álláspont. Egy 1976-ban felállított szenátusi bizottság a hatalmas iratanyag áttanulmányozása után úgy foglalt állást, hogy Kennedy valószínűleg összeesküvés áldozata lett, de sem személyt, sem szervezetet nem neveztek meg. A nyomozást végleg 1988-ban zárták le, mert úgymond "nem találtak meggyőző bizonyítékot az összeesküvésre".
Bár 2022 decembere óta a vizsgálat anyagának közel 97 százaléka korlátozás nélkül megismerhető, tovább burjánzanak az összeesküvés-elméletek. Ami biztos: a rendőrség a merénylet után egy órával letartóztatta a szemtanúk szerint gyanús viselkedésű Lee Harvey Oswaldot, aki abban a raktárban dolgozott, ahonnan a lövések eldördültek. A bűnösségét tagadó férfit két nappal később kihallgatásra szállítása közben, élő tévéadásban lőtte le Jack Ruby, egy maffiakapcsolatokkal rendelkező bártulajdonos, aki három évvel később a börtönben halt meg rákbetegségben.
Oswaldról később kiderült, hogy 1959-től három évig a Szovjetunióban élt, de a szovjet titkosszolgálat, a KGB tagadta, hogy beszervezték volna; az FBI rendelkezésére bocsátott aktákból az derült ki, hogy Oswald érdektelennek bizonyult számukra, továbbá hogy lőni sem tudott tisztességesen. Nem csoda, hogy az emberek többsége ma sem nem hisz a hivatalos vizsgálatnak, és úgy véli, Oswald nem lehetett magányos tettes. A háttérben sejtik az érdekeit sérülni látó katonai-ipari komplexumot; az amerikai szélsőjobboldalt; az FBI-t vagy a CIA-t; a maffiát, amelynek befolyását Kennedy igyekezett letörni; a szovjeteket vagy a megbízásukból cselekvő kubai vezetést; avagy éppen az Amerikában élő kubai emigránsokat, akik szerint Kennedy lepaktált Castróval.
