Különös élmény az egykori borsodi bányászfalu, Királd utcáin sétálni Turiné Orosz Margittal, a Magyar falvak ecsetvégen kezdeményezés megálmodójával. Tíz évvel ezelőtti ötletének születéséről most is olyan tűzzel beszél, hogy lelkesedése bárkit áthatna. Miközben történetét hallgatom, a falucskát övező hegyek csúcsain járatom a tekintetem.
– meséli Margit.
A gondolatot tettek követték, legelőször Arló polgármesterét kereste meg a kezdeményezéssel, ennek eredményeként fantasztikus kiállítás született. Azóta számtalan község került ecsetvégre egyesületüknek köszönhetően, az utóbbi években gyakran már nem is ők keresik a községek vezetőit, hanem fordítva.
Az alkotás megkezdése előtt valamennyi helyszínt, teret, völgyet, hegyet alaposan bejárnak. Ez nemcsak művészi, hanem emberi szempontból is nagyon fontos, a falubeliek ugyanis rengeteg régi emlékkel, történettel egészítik ki a látottakat. Mindez sokat segít abban, hogy végül mindannyian a leginkább szívükhöz közelálló témát válasszák ki. Ennek köszönhetően szinte életre kelnek a képeken a tájak, épületek, utcák. Ami minden esetben akár többször is vászonra kerül, az a falu temploma.
Margit mesélne tovább, de közben megérkezünk a falu önkormányzatához, amely mellett aprócska kocsma üzemel. Az iszogató helyiek boldog lelkesedéssel üdvözölnek minket, szóba kerül a kiállítás, majd a Margit által megfestett egyik helyszín nevének eredetéről érdeklődünk, amelynek történetét eddig nem sikerült megtudnia. A férfiak nevetnek, pikáns célozgatás kezdődik, majd félreérthetetlenül elmagyarázzák, miért is kapta az erdőben futó ösvény a „szerelmesek útja” nevet.
Nagy a nevetés, értékelik, hogy nem sértődünk meg a kényes téma hallatán. Ők megígérik, hogy megnézik majd a kiállítást, mi pedig elköszönünk, s belépünk az önkormányzat épületébe. Az emeleten ismerősként üdvözlöm az előbb látott tájakat, most már a festővásznakról köszönnek vissza rám, Margit pedig megmutatja a falu ihlette másik alkotását, egy egyedi Jézus-ábrázolást.
A festményeket végignézve látom, hogy az alkotók a legkülönfélébb stílusokban dolgoztak. Margitnak pedig szinte minden képről van egy története. Azt mondja, ez az egész kezdeményezés több a festészetnél: szól emberségről, összetartásról, értékek megőrzéséről. Jó példa erre a mádi eset, ahol majdnem sírva fakadtak, amikor szinte egy mozdulattal fordított nekik hátat, s fordult ki a kiállításról a falu népe.
Ezután már elhallgatnak bennünk a szavak, csendben ízlelgetjük magunkban az alkotások keltette gondolatokat, érzéseket. Kifelé menet Margit halkan mondja: neki ez az élete. Sok a dolga, de csinálja, amíg bírja - mert a magyar falvak megérdemlik, hogy ecsetvégre kerüljenek.