Alaptörvény-ellenes a beszédpótló eszközök támogatásának hiánya

A bíróság döntése értelmében alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütközik, hogy a társadalombiztosítás nem nyújt támogatást a beszédfogyatékos emberek számára szükséges segédeszközökre. Zoltán Ágoston esete rávilágított a problémára, amelyet a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége (MEOSZ) képviselt a perben.

Zoltán Ágoston, aki halmozottan sérült és nem képes hangzó beszéddel kommunikálni, családjával együtt beperelte a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt (NEAK), mivel nem kaptak tb-támogatást az alternatív kommunikációs eszközökre, amelyek lehetővé tennék számára a külvilággal való kommunikációt. A család egyedi méltányossági kérelmet nyújtott be, de a NEAK elutasította azt, mondván, hogy az alternatív kommunikációs eszközök nem minősülnek gyógyászati vagy orvostechnikai segédeszköznek, és nincs szerződésük a szükséges eszközöket gyártó cégekkel.

Ágoston esetében a kommunikáció egy tablet segítségével, speciális szoftverrel történik, amely képek és jelek segítségével teszi lehetővé számára, hogy kifejezze magát és kérdéseket tegyen fel. Az eszköz azonban elavult, és a család nem tudja azt tb-támogatással pótolni, mivel a NEAK gyógyászati segédeszközöket támogató listáján nem szerepelnek az ilyen típusú kommunikációs eszközök.

A MEOSZ szerint a bíróság is úgy ítélte meg, hogy a helyzet orvoslásra szorul, de a jelenlegi szabályozás alapján csak az Alkotmánybíróság teheti meg ezt. A Fővárosi Törvényszék egyetértett a MEOSZ-szal abban, hogy a jelenlegi jogszabály hátrányosan megkülönbözteti Ágostont és más beszédfogyatékos személyeket, mivel nem biztosít számukra tb-támogatással igénybe vehető, gyógyászati segédeszköznek minősülő alternatív és augmentatív kommunikációs eszközt.

A bíróság elutasította a NEAK érvelését, miszerint a tablet és a hozzá tartozó szoftver nem minősül orvostechnikai segédeszköznek, és azt is, hogy a NEAK-nak nincs szerződése a szoftvert, a tabletet és a tablettartót gyártó cégekkel. A bíróság szerint a méltányosságból nyújtott támogatásnak éppen az a lényege, hogy olyan eszközökhöz is nyújtson támogatást a NEAK, amelyek nem rendelhetők társadalombiztosítási támogatással.

A bíróság álláspontja szerint a jelenlegi szabályozás sérti a beszédfogyatékos emberek emberi méltósághoz, kommunikációhoz, véleménynyilvánításhoz, szociális biztonsághoz és testi-lelki egészséghez való jogát, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az ügy így az Alkotmánybíróság elé kerül, ahol döntés születhet a szabályozás alaptörvénybe és nemzetközi szerződésbe ütközéséről.

Farkas Krisztina, Zoltán Ágoston édesanyja, pozitívan értékelte a bírósági végzést, amely szerinte jó visszajelzés arra, hogy az alternatív kommunikációs eszközök gyógyászati segédeszköznek minősülnek. A MEOSZ reményét fejezte ki, hogy az Alkotmánybíróság döntése pozitív hatással lesz minden beszédfogyatékossággal élő ember életére, és elősegíti, hogy a beszédet pótló eszközök államilag támogatottak legyenek.