Az 1, 2, 3 százalék logikája
A politikai események a nyári hónapokban sem állnak le, és a gazdasági helyzet is változásokat mutat. A június 9-i választások előtt nem volt várható, hogy a kormány választások előtti költekezésbe kezd, tekintettel a költségvetési helyzet romlására és a drága államosítási tervekre. Az Európai Bizottság előrejelzései alapján a túlzott mértékű hiány korrekciója vált szükségessé, amit a kormány választások előtt nem hajtott végre, csupán az üzemanyag-kereskedők által alkalmazott kiskereskedelmi árak átmeneti mérséklésére gyakorolt nyomást.
A választások után jelentős korrekcióra került sor, amelyet a hitelminősítők is vártak, és ennek köszönhetően Magyarország megőrizte besorolását a bóvli szint felett. A gazdaságelemzők várakozásai a konszolidációs intézkedések időzítésében és tartalmában különböztek, de végül négy hét kellett a bejelentésekhez. A gazdasági következmények felmérése során az elemzők szerint az intézkedésekkel a GDP fél százalékát kitevő korrekció érhető el, és a 2024-es államháztartási hiány 4,5 százalékra csökkenthető.
Az Európai Bizottság elemzései alapján a túlzott deficit eljárás megindítása indokolt volt, és ez nem csak Magyarországot érintette, hanem több másik EU-tagállamot is. A magyar fiskális politikában nem egyszeri kiugrás, hanem tartós hiány figyelhető meg, amelynek oka a kormányzati programok költekezése, miközben több területen pénzhiány miatt lemaradások halmozódtak fel.
A gazdasági ésszerűség logikáját követő elemzők szerint a magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz majd az uniós pénzekhez való hozzáférésért, részben országos érdekből, részben belpolitikai szempontok miatt. Az EU-elnökség első napjaiban azonban a magyar kormány kül- és biztonságpolitikai aktivitása meglepetésként érte az uniós intézményeket.
A magyar gazdaság mérete szerény az EU-ban, a GDP-nek csupán bő egy százaléka keletkezik Magyarországon, ami a lakosságszám tekintetében az EU két százalékát jelenti. Minden tagállamnak van intézményi-politikai súlya, és a kisebbek nagyobb arányt élvezhetnek az uniós intézményekben, mint amekkora a statisztikai súlyuk lenne. A magyar uniós parlamenti képviselők száma a teljes EP-hez képest mintegy három százalék.
A magyar gazdaságpolitikai konszolidáció szükséges és elkerülhetetlen, és a közgazdasági rációt követők szerint a kormányzatnak figyelembe kellene vennie a gazdasági realitásokat. A magyar lakossági fogyasztás csekély szintje jelzi a sokat vállaló állammal járó társadalmi következményeket. A gazdasági folyamatok és intézményi viszonyok alapján nem látszik esély arra, hogy Magyarország gazdasági ereje jelentősen növekedjen a belátható időben.
: Portfolio (Bod Péter Ákos: Az 1, 2, 3 százalék logikája)
