A magyar válogatott és a fociba öntött közpénz eredményessége
Az elmúlt évek során jelentős közpénzek áramlottak a magyar labdarúgásba, azonban ennek csak egy kis része hasznosult a válogatott szintjén. A 2010 óta a magyar futballba öntött pénznek csupán körülbelül 7 százaléka hozott mérhető eredményt a nemzeti csapatban. A válogatott játékoskeretében egyre több olyan labdarúgó található, aki nem Magyarországon nevelkedett, és nem a legtöbb közpénzt élvező klubok nevelték ki őket.
A magyar válogatott Európa-bajnokságon szereplő játékosainak elemzése rávilágít, hogy a meghatározó részük nem itthon nőtt fel, és az utánpótlás-korúak közül is többen voltak, akik külföldön töltötték gyerekkorukat, mint az előző Európa-bajnokságon.
A játékosok besorolása némi önkényességet tartalmaz, például Szoboszlai Dominik és Varga Barnabás külföldi nevelésűnek számít, mivel fiatalon Ausztriába távoztak, míg Kerkez Milos, aki Szerbiában született, de Magyarországra költözött, magyarországi nevelésűnek tekinthető. A felcsúti akadémián nevelkedett játékosokat is a NER-hez köthető akadémiák közé sorolták, függetlenül attól, hogy gyerekként már 2010 előtt is ott voltak-e.
A 2016-os Európa-bajnokságon még azok voltak többségben, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) indulása előtt voltak utánpótláskorúak. Az lenne a logikus, ha a következő generációkban egyre több olyan játékos kerülne elő, aki az állami pénzből működő akadémiákról érkezik, de a helyzet nem ez. A válogatottban még mindig jelentős szerepet kapnak azok, akik nem Magyarországon nevelkedtek.
A magyarországi akadémiákon nevelkedett játékosok közül is kiemelkedik az MTK és Kispest, amelyek már a 2000-es években is komoly akadémiai képzést folytattak. Az MTK, ahol először vezették be az akadémiai modellt, több játékost adott a válogatottba, és feltételezhető, hogy a NER futballfilozófiája nélkül is sikeres utánpótlás-képző központok közé tartoznának ma.
A magyar fociba öntött közpénzek jelentős része a tao-támogatásból származik, amelyet 2011-ben vezettek be. A 2011 és 2020 közötti időszakban összesen 257 milliárd forint tao-pénz került a klubokhoz, ebből körülbelül 17,4 milliárd forint ment el úgy, hogy abból a válogatottban is látható eredmény legyen. Ez az összeg a felcsúti akadémiára összpontosult, ahol egy stabil kezdőjátékos és egy csereember került ki. Az MTK, amely a legtöbb játékost adta a keretbe, a középmezőnyben található, míg a Kispest akadémiája csak kicsivel előzi meg őket.
A magyar focitámogatás másik fontos eleme, hogy a focisták évi 500 millió forintig kedvezményesen adózhatnak, és az NB I-be sok hirdetési és szponzorációs bevétel érkezik állami cégektől. Ezek az összegek jelentősek, de a válogatott eredményeit nem befolyásolják jelentősen, mivel a csapat döntő része külföldön játszik. A pénz leginkább arra megy el, hogy a külföldiekkel teletömött klubcsapatok nemzetközi szinten értékelhető eredményeket érjenek el, amit a Ferencváros kivételével kevés csapat tud megvalósítani.
A tao-pénzek egy része infrastruktúra fejlesztésére, öltözők és edzőpályák építésére, valamint rengeteg fejlesztésre Felcsúton ment el. Ezek egy része szükséges, más része viszont a közpénz elpocsékolásának tekinthető, és az arányok megítélése ízlés kérdése.
