Ambrus Attila: Én ritkán tévedek, de akkor kurva nagyot

Az ország a nemzet bankrablójaként ismerte meg, ma azonban már keramikusnak tartja magát. Életéről készült már film, és úgy tűnik, egy amerikai sorozat is készülhet róla, most pedig motivációs könyvet írt Állj talpra – Őszintén az újrakezdésről címmel. Tizenkét év börtön után ma boldog családapa és saját vállalkozást üzemeltet. Ambrus Attilával, a Viszkis rablóként elhíresült egykori bankrablóval szentendrei üzletében beszélgettünk.

Ambrus Attila elmondása szerint a túlélésre való törekvés már gyerekkorában is jelen volt, és ezek a reflexek ma is megmaradtak benne. Például étterembe menet mindig úgy ül le, hogy az ajtóval szemben legyen, hogy menekülési útvonalai legyenek. Bankba már nem jár, hiszen, ahogy fogalmaz, "jártam én oda eleget".

Az életet lazán kezeli, humorizál, de hangsúlyozza, hogy azokkal, akikre fegyvert fogott, sosem poénkodna. Önmagát egy egyszerű munkásembernek tartja, aki a családját és vásárlóit szolgálja. A Viszkis-brandet nem ő hozta létre, hanem a sajtó, és bár megosztó személyiségnek tartja magát, elsősorban csak egy munkásembernek látja önmagát.

A szentendrei üzlete kvázi egy Viszkis-múzeum, az ablakokra rácsok vannak festve, ami azt mutatja, hogy kihasználja a hírnevét. Más keramikusok ezt nem nézik jó szemmel, de Ambrus úgy véli, hogy ezt a múltját jó értelemben használja fel, például iskolákba és reintegrációs programokba jár előadni, ezekért pénzt nem kér, mert úgy érzi, vissza kell adnia valamit a közösségnek.

Ambrus szerint bár nincs egyensúlyban a mérleg, nincs bennem hiányérzet. Van, aki megbocsátott neki, van, aki nem, de mindenkitől elnézést kért, és leült a büntetését. Úgy érzi, hogy a bűnhődés most abban áll, hogy mindenkit ezerszázalékosan kell kiszolgálnia, mert ha hibázik, akkor a mérce sokkal magasabb vele szemben.