Mit jelent a Munkáspárt győzelme a brit külpolitikára nézve?
Sir Keir Starmert a szerencse is sokszor segítette azon az úton, amelynek végén július 5-én Nagy-Britannia miniszterelnökévé vált. A diplomáciai napirend még két lehetőséget adott neki.
Július 9-én Starmer és néhány magas rangú minisztere Washingtonba utazott a NATO 75. évfordulója alkalmából rendezett csúcstalálkozóra. Július 18-án pedig, alig két héttel azelőtt, hogy munkába állt, az Európai Politikai Közösség (EPC) házigazdája lesz a Blenheim-palotában, ahol Sir Winston Churchill született.
Ez a két esemény, és különösen az EPC, közvetlen lehetőséget ad az új munkáspárti kormánynak arra, hogy jelezze, hol marad változatlan, és hol változik Nagy-Britannia külpolitikája. A legtöbb külpolitikai alapkérdésben – elsősorban a NATO, Ukrajna, valamint az Amerikához és Kínához fűződő kapcsolatok terén – sok a folytonosság az új és a régi kormány között.
Washingtonban Sir Keir megerősítette, hogy Nagy-Britannia rendíthetetlenül támogatja a szövetséget. Starmer közölte Volodimir Zelenszkijel, hogy a britek támogatása Ukrajna iránt nem fog meginogni. Az új kormány azt mondja, hogy tartja magát elődje ígéretéhez, miszerint évi 3 milliárd fontot fog költeni az országra „addig, amíg csak szükséges”.
A Munkáspárt atlantista párt, és eltökélt szándéka, hogy az angol-amerikai kapcsolatok pozitívak maradjanak. David Lammy, az új külügyminiszter, aki gyakran jár Washingtonban, igyekezett hidakat építeni Trump köre felé is. Az új kormány azt ígérte, hogy a védelmi kiadásokat a GDP 2,5 százalékára növeli.
Ami Kínát illeti, a Labour azt mondta, hogy teljes körűen át fogja vizsgálni az országgal való kapcsolatát. A valóságban a toryk Kína-politikája valószínűleg folytatódni fog.
A múlttal való szakítás is jelentős
Bár sok a folytonosság, a múlttal való szakítás is jelentős. A legközvetlenebb változás az EU-val való kapcsolatokban tapasztalható. Az új kormány nem vesztegette az időt: a hétvégén Lammy meglátogatta németországi, lengyelországi és svédországi kollégáit. Az EPC találkozó az igazi ajándék.
Az EPC inkább egy esemény, mint egy intézmény; az hogy nem kell hivatalos zárónyilatkozatot elfogadni, azt jelenti, hogy nem kell késő estig a szövegeken alkudozni. Ehelyett megbeszélések fognak folyni a migrációról, az energiáról és az európai biztonságról.
A Munkáspárt kizárta, hogy újra csatlakozzon az EU-hoz, az egységes piachoz vagy a vámunióhoz. Azonban egy újfajta biztonsági és védelmi együttműködési megállapodást is szeretnének. Josep Borrell, az EU külügyi vezetője javasolta, hogy Lammy vegyen részt a blokk külügyminisztereinek találkozóján.
Európa nem az egyetlen terület, ahol a britek hangnemének változása nyilvánvaló lesz. A Munkáspárt jelentősen vesztett támogatásából, amit a pártnak az Izrael gázai háborújával kapcsolatos kétértelműség váltott ki. Starmer Mahmúd Abbász palesztin elnöknek azt mondta, hogy az államiság a palesztinok „tagadhatatlan joga”.
A Munkáspárt a globális dél országaival is jobb kapcsolatokat remél. A tory kormányt ért egyéb kritikák között Lammy rámutat a brit segélyezéssel foglalkozó államtitkárság beolvasztásába a külügyminisztériumba. A Munkáspárt nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a klímadiplomáciára is.
Ez a vegyes hozzáállás, amely egyes területeken nagyobb aktivizmust, más területeken pedig határozott folytonosságot jelent, egy olyan külpolitikai megközelítést tükröz, amelyet Lammy „progresszív realizmusnak” nevezett. A közvetlen változás azonban kevésbé a Munkáspárt doktrínájára, mint inkább Nagy-Britannia nemzetközi helyzetére vonatkozik. Az ország megítélése gyorsabban és mélyebben fog változni.
