El-Erian: Hogyan lehetne beindítani a brit gazdaságot?

Az Egyesült Királyságban a politikai pártok a gazdasági növekedést tekintik elsődleges céljuknak, de a Liz Truss vezette kabinet bukása után egyértelművé vált, hogy a pénzügyi könnyítések helyett hosszú távú, a termelékenységet és növekedést fokozó intézkedésekre van szükség.

A brit gazdaság jövője jelenleg bizonytalan, a Bank of England előrejelzése szerint a potenciális növekedés akár 1%-ra is csökkenhet, ami súlyosbíthatja az ország problémáit. Nincs egyszerű megoldás, a Truss-saga óta világossá vált, hogy átfogó szakpolitikai megközelítésre van szükség, amely több köztes célkitűzésre épül. A Munkáspárt strukturális reformokat javasol, többek között a tervezési rendszer átalakítását, infrastruktúra fejlesztést, kereskedelmi kapcsolatok javítását, magánbefektetések bevonását és ágazatspecifikus kezdeményezéseket. Emellett a párt kötelezettséget vállalt arra, hogy betartja az „államadósság-szabályt”, amelyet jelenleg a Konzervatív Párt is alkalmaz.

A Munkáspárt sikeres 1997-es hatalomra kerülése után Gordon Brown pénzügyminiszter a kamatpolitika irányítását átadta az angol jegybanknak, ezzel erősítve a jegybanki függetlenséget. A jelenlegi munkáspárti vezetésnek hasonlóan hiteles lépéseket kell tennie a növekedési fókusz érvényesítéséhez.

A következő kormánynak nem csak a meglévő növekedési motorokat kell felújítania, hanem újakat is be kell indítania, figyelembe véve az erőforrás-korlátokat és a regionális szinten megvalósítható kulcsfontosságú kezdeményezéseket. Az Európai Unió jelenlegi helyzetéhez hasonlóan a mesterséges intelligencia, az élettudományok és a fenntartható energia területén kell innovációt ösztönözni.

A magas, tartós, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítása nehéz feladat, különösen, ha ezt a kérdést hosszú ideig elhanyagolták. A feladatot bonyolítja, hogy az Egyesült Királyságban a növekedési motorokat fel kell újítani és újakat kell beindítani, amit nem azért kell megtenni, mert könnyűek, hanem mert nehezek.

Mohamed A. El-Erian a Cambridge-i Egyetem Queens’ College kollégiumának elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora, az Allianz vezető gazdasági tanácsadója, a PIMCO befektetési alapkezelő volt vezérigazgatója, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi igazgatóhelyettese és a Harvard Management Company volt elnök-vezérigazgatója.