Járvány okozhatta a mamutok bukását

Az utolsó gyapjas mamutok mintegy 4000 éve éltek egy sarkvidéki szigeten, és bár régóta kutatják, mi okozhatta a populáció eltűnését, egy friss genetikai elemzés szerint egy véletlen esemény, például egy extrém vihar vagy járvány vezethetett a kihalásukhoz.

A The Guardian által ismertetett tanulmány szerint a Vrangel-szigeti mamutok esetében a beltenyészet okozta káros mutációk hatására történt kihalás korábbi elmélete mellett, az új vizsgálatok azt is alátámasztják, hogy a szigeten évezredeken át stabil, néhány száz egyedből álló populáció élt. Love Dalén, a Svéd Természettudományi Múzeum és a Stockholmi Egyetem Paleogenetikai Központjának munkatársa szerint az elmélet, miszerint a populáció túl kicsi volt és genetikailag kihalásra volt ítélve, immár elvetendő.

Dalén és munkatársai a Vrangel-szigeten feltárt 13 egyed, valamint hét szárazföldi példány genetikáját vizsgálták meg, és az eredmények azt mutatják, hogy egy időpontban a szigeten csupán nyolc szaporodó állat élt, de 20 generáción belül az egyedszám 200-300-ra emelkedett. A gyapjas mamutok egykor hatalmas területeken éltek Észak-Amerika és Eurázia északi részein, majd az éghajlat átalakulásával és az emberi vadászati nyomás következtében a populáció egyre északabbra húzódott.

A szárazföldi elődeikhez képest a Vrangel-szigeti mamutok genomja a beltenyészet és az alacsony genetikai diverzitás jeleit mutatta, ami sebezhetőbbé tehetette őket az új kórokozókkal szemben. Az új adatok nemcsak a mamutok kihalásának megismerésében, hanem a jelenlegi biodiverzitási válság jobb megértésében is segíthetnek.