A magyar válogatott és a valóság: a rendszer foglya

A magyar válogatott a foci-Európa-bajnokságon egy győzelemmel és két vereséggel zárta a csoportköröket, és bár a továbbjutás egy ponton más csapatok eredményein is múlt, a csalódások mögötti okokra való rámutatás helyett gyakran másokat hibáztatunk. Marco Rossi szövetségi kapitány a Svájc elleni első félidőt kiemelve csalódást keltőnek nevezte, és elismerte a csapat gyengeségeit. Szoboszlai Dominik szerint is a valósággal kell szembenézni, és nem túlzott elvárásokat támasztani magunk felé.

A magyar sportpolitika és a tao-rendszer sikereinek tulajdonítása gyakran elfedi a valóságot. A csapat sikerei nem az utánpótlás-nevelés vagy a politikusok érdemei, hanem a játékosok és a szakmai stáb munkájának köszönhetőek. A mostani csalódásokat inkább az utánpótlás-képzés minőségének hiányára és a rosszul elköltött közpénzekre kellene visszavezetni.

Orbán Viktor kormányzata a sport, különösen a labdarúgás fejlesztésére összpontosított, de a szakmai hozzáértés hiánya miatt a hosszú távú sikeres stratégia megvalósítása elmaradt. Rossi szerint az utánpótlás-képzésben hiányzik a versenyképes tudás, különösen a nyolc és tizenhat év közötti korcsoportok esetében, és nagyobb szakmai befektetésre lenne szükség.

A magyar válogatott mögött nincs erős hátország, a csapat gerincét külföldön nevelkedett és honosított játékosok alkotják. A mostani Eb keretében 12 játékosnak nem volt köze a hazai központi utánpótláshoz, 8 játékos már a tao-rendszer bevezetése előtt volt 16-17 éves, és csak 6 játékos nevezhető a rendszer eredményének. A kezdőcsapatokban is hasonló arányok figyelhetőek meg.

A válogatott eredményei, mint az angolok elleni győzelem vagy a németekkel szembeni döntetlen, nem az utánpótlás-nevelés sikerét, hanem egy tökéletes formában lévő, koncentrált csapat és egy hibátlan stratégiával játszó kapitány érdemeit tükrözik. A csapat hátországa ingatag, és amíg az MLSZ és a döntéshozók nem ismerik fel a problémákat, a válogatott a rendszer foglya marad.