A szolgáltató szektor jelenti a fejlődő országok jövőjét
A fejlődő országok számára nem az ipar, hanem a szolgáltató szektor jelenti a felzárkózás kulcsát, állítja egy Harvard professzor. Ez ellentmond a hagyományos fejlődési modellnek, amely az iparosítást tekintette a gazdasági növekedés és a jólét motorjának, és amelyet olyan sikeres országok követtek, mint Dél-Korea, Tajvan és Kína. Az iparpolitika újjáéledése az USA-ban és Európában tovább erősíti ezt a nézetet.
A modern feldolgozóipar azonban jelentősen eltér a korábbiaktól, a technológiai innovációk miatt, amelyek csökkentik az alacsony képzettségű munkaerő iránti keresletet. Az automatizálás, a robotizálás és a 3D nyomtatás a munkaerő helyett a fizikai tőkét részesíti előnyben. A fejlődő országok vállalatai a globális piacokon versenyezve nem engedhetik meg maguknak, hogy jelentősen eltérjenek a fejlettebb gazdaságok gyakorlatától, mivel ez a termelékenységi hátrányukat növelné.
A feldolgozóipar növekvő képzettség- és tőkeintenzitása miatt a fejlődő országokban a versenyképes ipari szegmensek képtelenek jelentős mennyiségű munkaerőt felszívni. Ezek a szektorok korlátozott növekedési potenciállal rendelkeznek, és kevés pozitív hatást gyakorolnak a gazdaság többi részére.
Ezért a szolgáltatások területén a termelékenység növelése vált alapvető prioritássá a növekedés és a társadalmi méltányosság szempontjából. A szolgáltatási szektor fogja a legtöbb munkahelyet létrehozni, és ezeknek a munkahelyeknek kellően termelékenynek kell lenniük a jövedelemnövekedés támogatásához.
A kihívás az, hogy hogyan lehet növelni a termelékenységet a munkaerő-felszívó szolgáltatásokban, mint például a kiskereskedelem, az ápolás/gondozás és a magán- és közszolgáltatások. Egy új tanulmányban négy stratégiát vázoltunk fel a produktív foglalkoztatás bővítésére ezen a területen:
- A nagy és viszonylag termelékeny vállalatokra összpontosítás, amelyek bővíthetik a foglalkoztatást közvetlenül vagy helyi ellátási láncokon keresztül.
- A kisvállalkozások támogatása állami inputok biztosításával, mint például menedzsmentképzés, hitelek és támogatások nyújtása.
- Digitális eszközök vagy egyéb új technológiák nyújtása, amelyek az alacsony képzettségű munkaerőt egészítik ki.
- A kevésbé képzett munkavállalókra összpontosító szakképzés és álláskeresőket támogató programok, amelyek növelik a foglalkoztathatóságot és a munkaerő-megtartást.
Ezek a kezdeményezések a „szolgáltatásokat támogató iparpolitika” részét képezik, amelyekre a jövőbeni erőfeszítések épülhetnek. A szolgáltatásorientált fejlesztési stratégia nagy kihívásokkal néz szembe, és a valódi sikerhez nagyobb ambícióra, folyamatos kísérletezésre és a programok széles körének végrehajtására van szükség.
A cikk Dani Rodrik és Rohan Sandhu tanulmányán alapul, akik a Harvard Egyetem Kennedy School of Government közpolitikai iskolájának professzorai.
: Project Syndicate, 2024.
