A Twin Peaks óta nem láttunk ennyire különleges horrort
2024-re egyáltalán nem megdöbbentő, ha valaki sorozatokért rajong. A streaming általi tartalomszolgáltatásnak köszönhetően mindenki azt néz, amikor akar, mégis biztos pont az életünkben, hogy ha a Trónok harcáról, a Stranger Thingsről, vagy bármelyik populáris alkotásról szeretnénk eszmét cserélni, még akár a kocsmában is találunk hozzá beszélgetőtársat.
Valami hasonlót élnek át az I Saw the TV Glow című új horrorfilm főszereplői is. 1996-ban járunk, egy álmos amerikai kisvárosban, ahol egy hetedik osztályos kiskölyök, Owen, egy igazi kívülálló összebarátkozik a kettővel felette járó Maddyvel. Kettejüket egy késő este vetített tévésorozat, a The Pink Opaque köti össze, amelyért egymásra licitálva kezdenek rajongani. A sorozat egy tipikus Monster of the Week-struktúrára felhúzott horrorszéria, amiben két lány közösen veszi fel a harcot a gonoszokkal. Owen és Maddy a kedvenc sorozatukhoz hasonlóan szörnyetegekkel küzdenek, de ők a belső feszültségekkel is meg kell birkózniuk.
Brigette Lundy-Paine, aki az Atypical című Netflix-sorozatban korábban remekelt, ebben a filmben egy leszbikus tinédzsert alakít, akit mássága miatt kivet magából a közösség. Justice Smith karaktere, Owen, pedig nem csak a barátját veszíti el, hanem kedvenc sorozatuk elkaszálása és a nemi diszfóriával járó fájdalmak miatt is szenved.
Az I Saw the TV Glow legnagyobb horrorja nem a gonosz Mr. Melancholy, hanem az a kérdés, hogy mi van akkor, ha nem mozdulunk? Az író-rendező, Jane Schoenbrun transzneműsége miatt a filmbe transz-allegória is belelátható, de szélesebb körben is megrendítő üzenete van: mozdulj és tégy magadért, mielőtt túl késő lenne.
Az A24-stúdió által kiadott horrorfilm a 90-es évek klasszikusait idézi, és a The Pink Opaque koncepcióját a Buffy, a vámpírok réméből forgatta át valami egyedivé. Owen és Maddy egy ponton elkezdik megkérdőjelezni a saját valóságukat, mely összemosódni látszik a sorozat szörnyetegekkel teli világával. Az I Saw the TV Glow furcsa látomásokkal, neonfényekkel, alternatív rockzenékkel, ébren álmodó alakításokkal, megbomló elmékkel és hátborzongató üvöltésekkel teli.
A film David Lynch Twin Peaks című művével mutat áthallásokat, és bár könnyebben értelmezhető és letisztultabb sztorit mesél el, a horrorba hajló őrület és a hátborzongatás így is eluralkodik az alkotáson.
Az I Saw the TV Glow az a fajta horrorfilm, ami berágja magát az agytekervényeinkbe, és időnként rémisztő emlékeztetőként kiugrik onnan. Stephen Kingnek ezt a filmet kellene megtapsolnia, mint egyedi kisvárosi horrort, nem a Netflix által nemrég kiadott cápás akármilyen filmet. Az I Saw the TV Glow eddig 2024 legjobb és legegyedibb horrorja.
