Gyászol a francia filmvilág: elhunyt Anouk Aimée

Az ötvenes-hatvanas évek egyik legnépszerűbb színésznője, Anouk Aimée 92 éves korában hunyt el párizsi otthonában.

Anouk Aimée, aki az 1966-os, Arany Pálmát és Oscart is nyerő Egy férfi és egy nő című film Anne-jaként vált talán a legismertebbé, a francia filmvilág egyik ikonikus alakja volt. Szerepelt továbbá Fellini Az édes élet és 8 és ½ című alkotásaiban is. A színésznő halálhírét lánya, Manuela Papatakis jelentette be közösségi oldalán, és az ügynöke, Sébastien Perrolat a TimeArt ügynökségtől is megerősítette.

Színészcsaládban született 1932-ben Párizsban, eredeti neve Judith Dreyfus volt. A művésznő a nevét 13 éves korában kapta, Henri Calef La Maison sous la mer című filmjének forgatásán 1947-ben, míg művésznevét Jacques Prévert költőtől kapta, az Anouk keresztnevet első filmjének hősnőjétől kölcsönözte.

Karrierje során számos elismerést kapott, többek között 1980-ban a cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat is elnyerte az Ugrás a semmibe című filmért, ahol partnere, Michel Piccoli lett a legjobb férfi főszereplő. Utolsó filmje a 2019-ben ugyanazzal a stábbal leforgatott Egy férfi és egy nő folytatása volt, Az élet legszebb évei című alkotás.

Háromszor ment férjhez, 1970-től például a brit színészikonnal, Albert Finneyvel élt rövid házasságban, de életében számos híres szerelme volt, többek között Jean Genet, Jean Cocteau vagy Raymond Queneau.

Az áttörést számára a Veronai szerelmesek főszerepe hozta meg, és ezt követően már külföldre is hívták, több német filmben szerepelt. Az 1956-os magyar forradalomban játszódó Az utazás című filmben is feltűnik, mint magyar forradalmár. A Gérard Philippe-pel készített Montparnasse 19 után már Federico Fellini hívta, s Marcello Mastroianni és Anita Ekberg mellett játszott Az édes életben. A rendező három évvel később a Nyolc és fél című filmjébe is leszerződtette.

Az Egy férfi és egy nő című filmjéért kapott Arany Glóbusz-díjat és a Brit Filmakadémia díját, valamint Oscar-díjra is jelölték. A hatvanas évek végén már az Egyesült Államokba is kapott meghívást, ahol olyan színészekkel dolgozhatott együtt, mint Omar Shariff, Dirk Bogarde vagy éppen Michael York. Az ízig-vérig francia Aimée azonban nem tudott gyökeret ereszteni Hollywoodban, és visszatért hazájába.

A hetvenes években kissé eltűnt a nyilvánosság elől, de az évtized végén, túl negyedik válásán, ezúttal Albert Finney angol színésztől, annál hangosabb volt a visszatérése. Az 1980-as cannes-i filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó Arany Pálma díjával tüntették ki. Négy évvel később kedvenc kollégáival dolgozhatott együtt: az Éljen az élet című filmet Claude Lelouch rendezte, a szereplőgárdát pedig Michel Piccoli, Jean-Louis Trintignant, Charles Aznavour és Raymond Péllégrin erősítette. Lelouch 1986-ban, két évtizeddel az Egy férfi és egy nő után elkészítette a "folytatást", Egy férfi és egy nő - Húsz év múlva címmel.

Kevesebb munkát vállalt a kilencvenes években, 1994-ben Robert Altman Divatdiktátorok című filmjében szerepelt, 2001-ben a Christian Clavier főszereplésével készült Napóleon című minisorozatban a császár anyját alakította. Munkássága elismeréseként 2003-ban életműdíjat kapott a berlini filmfesztiválon.

Utoljára 2019-ben láthatta a közönség: több mint fél évszázaddal az Egy férfi és egy nő cannes-i bemutatója után Claude Lelouch rendező az eredeti alkotásban szereplő színészekkel, Jean-Louis Trintignant-nal és Anouk Aimée-vel együtt készítette és mutatta be a legendás alkotás újabb folytatását a 72. cannes-i fesztiválon. Az élete során összesen több mint 80 filmben játszott, és egy 2007-es interjúban a Guardiannak így foglalta össze színészi krédóját: „Fellini tanította ezt nekem: a legfontosabb dolog, hogy hallgass, hallgasd, amit a többi karakter mond. És ne vedd magad túl komolyan.”.