Vlagyimir Putyin kinevezte az új kormányát

Vlagyimir Putyin orosz elnök rendeletben kinevezte Mihail Misusztyin vezette új kormányának miniszterelnök-helyetteseit és minisztereit.

Az új kormányalakítás az 2020-as alkotmánymódosítás által bevezetett új eljárás szerint zajlott, mely során minden kormánytag jelölését a parlament mérlegelte és hagyta jóvá, így az államfő nem utasíthatta el a jelölteket a posztjukra való kinevezésük után. A kormányban a miniszterelnök mellett tíz miniszterelnök-helyettes és huszonegy miniszter kapott helyet, a minisztériumok száma és elnevezése pedig változatlan maradt. Öt miniszter – a belügyi, a külügyi, a védelmi, a rendkívüli helyzetek kezeléséért felelős és az igazságügyi tárca vezetője – közvetlenül az elnöknek tartozik beszámolni, míg a többi miniszter tevékenységét a miniszterelnök irányítja.

Az idei kormányátalakítás során kiemelkedő változás volt, hogy Andrej Belouszov, a korábbi első miniszterelnök-helyettes, átvette a védelmi miniszteri posztot Szergej Sojgutól, aki az orosz biztonsági tanács titkárává vált. Sojgu távozása és Belouszov kinevezése része volt egy szélesebb körű átszervezésnek, amelyet Putyin az ukrajnai háború kitörése óta nem látott mértékben hajtott végre. Sojgu, aki Putyin bizalmasa volt és hosszú ideig tartotta meg pozícióját védelmi miniszterként, most egy olyan helyzetbe került, ahol konkrét döntéshozói szerepe lehet, hogy csökken.

Gyenyisz Manturov, aki korábban ipari és kereskedelmi miniszter volt, most a kormányfő első helyettese lett, és továbbra is az ipar felügyeletével foglalkozik, bár már nem miniszteri címmel. Manturov mellett az 52 éves Alekszandr Novak is miniszterelnök-helyettes marad, de további feladatokat kap a gazdaság irányításában.

A külügyminisztérium élén Szergej Lavrov maradt, a belügyminisztériumot Vlagyimir Kolokolcev vezeti tovább, az igazságügyi minisztériumot Konsztantyin Csujcsenko irányítja, míg a rendkívüli helyzetek minisztériumának élén Alekszandr Kurenkov áll.

Több új arc is megjelent a kormányban: Anton Alihanov az ipari és kereskedelmi miniszter, Mihail Gyegtyarjov a sportminiszter, Okszana Lut a mezőgazdasági miniszter, Roman Sztarovojt a közlekedési miniszter és Szergej Civiljov az energiaügyi miniszter lett. Lut korábban a mezőgazdasági minisztérium helyettes vezetője volt, míg a többi új miniszter kormányzói pozícióból érkezett.

Dmitrij Patrusev, aki korábban mezőgazdasági miniszter volt, most miniszterelnök-helyettes lett, édesapja, Nyikolaj Patrusev helyére, aki az orosz biztonsági tanácsot irányította és most elnöki tanácsadóvá vált. Nyikolaj Patrusev, aki 2008 óta vezette a Biztonsági Tanácsot és régóta az orosz elnök belső körének tagja, most a hajóépítő ipar felügyeletére került át, ami a Kreml szerint egy "abszolút stratégiai ágazat". Bár feladatköre csökkent, továbbra is bejárhat Putyinhoz, és bizonyos fokú befolyása megmarad.

Vitalij Szaveljev, a volt közlekedési miniszter szintén miniszterelnök-helyettesi pozíciót kapott. Végül, Putyin elnök Alekszej Gyumint, a tulai régió volt kormányzóját is elnöki tanácsadónak nevezte ki. Gyumin a védelmi ipart, az Államtanács tanácsadó testületét és a sportot fogja felügyelni, és jelentős katonai tapasztalattal rendelkezik, hiszen a Szövetségi Gárda szolgálatában állt, és Putyint őrizte az elnök első és második ciklusa alatt.

Az átszervezés egy új generációhoz tartozó lojális emberek előléptetését jelenti, akik éppen akkor kapták meg a világ legnagyobb természeti erőforrás-termelőjének irányítását, amikor Putyin egy hosszú háborúra készül. Makszim Oreskin, a Kreml gazdasági tanácsadójából a vezérkari főnök helyettesévé lépett elő, ami a gazdaságpolitikában a Kreml egyre növekvő hatalmát jelzi. Andrej Belouszov, Sojgu utódjaként, egy innovációbarát, de etatista vezetőként változást hozhat a védelmi minisztérium irányításába, ami hatással lehet a frontvonalakon zajló harcokra is.

Belouszov kinevezése arra utal, hogy Putyin nem a béke, hanem egy gazdaságosabb háború lehet a célja. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov szerint az orosz védelmi kiadások az egekbe szöktek, ami veszélyes lehet az államra nézve, és ezért különös figyelmet igényel. Belouszov gazdasági szakértőként támogatta a Krím-félsziget elcsatolását, és fontos szerepet játszott Putyin negyedik ciklusára készülő kampánycsapatban. A cél nem a béke, hanem egy gazdaságosabb háború, és Belouszovnak folyamatosan és hosszútávon kell biztosítania az oroszok katonai szükségleteit.

Sojgu, aki a Nemzetbiztonsági Tanács titkárává vált, továbbra is ráhatása lesz a bel- és külföldi védelmi ügyekre, de a Nemzetbiztonsági Tanács Putyin azon kulcsfiguráinak a gyűjtőközpontjává vált, akiket nem lehet elengedni, de nincs is hely számukra valójában sehol.

Nyikolaj Patrusev, aki az ukrajnai invázió mögött is az egyik legfontosabb döntéshozónak számított, és akinek most Sojgu átvette a helyét, bár a kormányzati kommunikáció szerint lesz új feladata, erről egyelőre keveset tudni. Patrusev neve időről időre előkerült, amikor Putyin lehetséges majdani utódairól volt szó.

Hogy beválnak-e a Belouszovhoz fűzött remények, Sojgu mennyire szorul majd a háttérbe, és Patrusev visszakerül-e a közeljövőben a politika sűrűjébe, azt nem tudni, az viszont eldőltnek látszik, hogy Putyin elég elhatározott a háború vagy béke kérdéskörben.