Tavaszköszöntő Vidámpark: a gyerekek álomvilágban érezhették magukat

Május 1-jén, miközben a politikai vezetés a munka ünnepét hirdette, a gyerekek már alig várták, hogy véget érjen a felvonulás és elindulhassanak a Városligeti Vidámparkba. A szórakoztató intézmény télen csak részlegesen volt nyitva, de a munka ünnepén minden masina beindult, jelezve, hogy Budapestre is megérkezett a tavasz.

A Vidámparkba tóduló tömeg számára ez a nap különleges eseményként szolgált, akár születésnapi, akár gyereknapi ajándékként. A nagyszülők könnyen rávehetőek voltak egy látogatásra, és a bátrabb nagyik még a körhintákra is felmertek szállni, nem ijedtek meg a szellemvasúttól, és még az óriáskeréken is legyőzték a tériszonyukat.

A Vidámpark nemcsak a családok, hanem a szerelmesek számára is ideális találkozóhelynek bizonyult, ahol az Ámor Expressz ringlispílen még a csókok is szabadok voltak.

A hetvenes évek közepétől egy évtizedig a Ciklon nevű olasz hullámvasút volt a park fő látványossága, egyfajta városi bátorságpróbaként szolgálva. Azonban 1986-ban egy halálos baleset következtében leállították.

A régi fa hullámvasút azonban továbbra is a száguldásra vágyók kedvence maradt, hiszen ez a százéves építmény ritka különlegességnek számított a világban. A kocsik vonatként robogtak végig a pályán, és a szerelvény sebességét egy fékező személyzet szabályozta.

A hetvenes években a Vidámpark látogatása még nem került sokba, így érthető, hogy ünnepnapokon hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt. Minden játékra külön kellett fizetni, beleértve a parkba való belépést is, ami akkoriban kettő, majd később öt forintba került. Az infláció hatására azonban a játékok használati díja a nyolcvanas évekre öt-tíz forint közé emelkedett.

A villanyautózás már a hetvenes években is népszerű volt, öt forintért lehetett zsetonokat vásárolni, és amíg azok el nem fogytak, folyamatosan lehetett vezetni. A Hullámvasúton is lehetőség volt a peronon kifizetni a következő menet árát, ami a nyolcvanas évek végére tíz forintra emelkedett.

Összességében a hetvenes években ötven forintból már jól lehetett szórakozni, és egy százasból egész napra elegendő volt, a büféköltségeket is beleértve.