A lakhatási szegénység: egy megoldatlan társadalmi probléma

A lakhatási szegénység Magyarországon töretlenül sújtja a társadalom egy jelentős részét, és a Kádár-korszak óta eltelt évtizedek sem hoztak érdemi változást.

A Kádár-korszak végén 2–3 millió embert érintett a lakhatási szegénység, és ez a szám 35 év elteltével sem csökkent jelentősen. A bérlői piac magas díjai és a magas hitel-törlesztőrészletek miatt rendkívül nehéz megfelelő ingatlanhoz jutni, ami a lakhatási szegénységben élő 2–3 millió honfitársunk számára különösen megterhelő. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kerekasztal-beszélgetésén elhangzott, hogy az állami, önkormányzati és civil szervezetek együttműködése szükséges ahhoz, hogy változtatni lehessen ezen az embert próbáló helyzeten.

A 80-as évek végén a vidéki lakások 4,5 százaléka, míg Budapesten az állomány fele volt tanácsi lakás. A vidéki Kádár-kockák saját forrásból épültek meg, és a lakáshoz jutás feltételei akkor is eltértek a fővárosban és vidéken, ami a mai napig így van. A tanácsi lakásokat 1983-tól kezdték el öröklakásokként értékesíteni, ami elővásárlási jogot biztosított a lakóknak, de ha nem tudták megvásárolni a lakást, akkor a tanács értékesíthette azt, ez pedig létbizonytalansághoz vezetett. A 60-as években indult panelépítési hullám enyhített az otthonhoz jutás nehézségein.

A Máltai Szeretetszolgálat kerekasztal-beszélgetésén a szakértők rámutattak, hogy a lakhatási szegénység ma is rengeteg embert érint Magyarországon. Az érintettek vagy nem jutnak saját lakáshoz, vagy nagyon rossz állapotú ingatlanban élnek, amelynek felújítása nélkülözhetetlen, de a szükséges források hiányában kivitelezhetetlen. Az országos átlag szerint egy átlagos, jó állapotban lévő, 40 négyzetméter körüli, másfél szobás lakás bérleti díja 200 ezer forintba kerül, Budapesten pedig ez az összeg elérheti a 270 ezer forintot is.

A szociális bérlakások privatizációja a rendszerváltást követően megindult, és ennek eredményeképpen ma már csak 110 ezer önkormányzat által kezelt lakás maradt az országban. A lakásállomány jelentős része műszakilag és energetikai szempontból is elavult, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. A megoldást a júniusban várhatóan induló otthonfelújítási program 2.0 jelentheti.