Mark Twain, az amerikai irodalom atyja

Mark Twain, a világirodalom egyik legkiválóbb szerzője, aki naponta negyven szivart szívott, még a halálos ágyán is rágyújtott, nem részesült az irodalmi Nobel-díjban, pedig művei mély nyomot hagytak az utókorban.

Mark Twain már húsz éve halott volt, amikor az irodalmi Nobel-díjat odaítélők észrevették Amerikát is. Egészen addig csak európai írók kapták meg a legrangosabb irodalmi elismerést. Bár Mark Twain még élt, amikor a Svéd Királyi Akadémia 1901-ben átadta az első irodalmi Nobel-díjat, őt nem díjazták. Ernest Hemingway, aki 1954-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott lett, Mark Twainről azt mondta, hogy az egész amerikai irodalom a Huckleberry Finn egyetlen könyvéből ered.

Mark Twain, vagyis Samuel Langhorne Clemens, 1910. április 21-én hunyt el, szívszorulásban szenvedett. Műveiben az emberi lélek mélységeit és társadalmi problémákat ábrázolt, mint például a Koldus és királyfi, az Egymillió fontos bankjegy, a Huckleberry Finn kalandjai, és a A lóvá tett város. A Huckleberry Finn kalandjai kiadását követően azonban sokan kritizálták, és voltak könyvtárak, amelyek kitiltották gyűjteményükből.

Mark Twain élete során számos foglalkozást űzött, többek között nyomdász, hajón inas, aranyásó, újságíró és utazó volt. Humora gyakran fájdalmasan őszinte volt, szarkazmusa lélekbe maró. 1897 őszén még Budapestre is eljutott, ahol a Lipótvárosi Kaszinóban tartott felolvasást.

Az író fiatalon kezdett szivarozni, ami későbbi egészségügyi problémáihoz vezetett. Halála előtt az orvosok azt kérték tőle, hogy naponta négy szivarnál többet ne szívjon. Mark Twain halála napján, miután felébredt, még írt leveleket és kitöltött csekket, majd rágyújtott egy szivarra, és azt mondta, ez az utolsó öröme ebben az életben. Halálakor a Halley-üstökös ismét megjelent az égbolton, amelyet ő maga is megjósolt.

(Borítókép: Mark Twain az íróasztalánál. Fotó: Library of Congress)