A magyar iparpolitika kihívásai az Európai Unióban
A Magyar Közgazdasági Társaság áttekintése szerint a magyar iparpolitika csak akkor lehet eredményes, ha időszerű trendekhez illeszkedik, miközben stratégiai szemléletet alkalmaz.
A Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) "20 éve az Európai Unióban és a jövő" című konferenciasorozatának tanulságai alapján az iparpolitikában az elmúlt évtizedek paradigmaváltásának lehetünk szemtanúi. Az állam szerepe a piaci kudarcok korrekciójától a technológiai fejlesztések és a versenyképességi beavatkozások felé mozdult el, mint például az infrastruktúra és a humán tőke fejlesztése. A 2008-as válság hatására az állam gazdasági szerepe nőtt, és a célzott iparpolitikai eszközök ismét előtérbe kerültek. Magyarország iparpolitikája is ezt a trendet követte, különösen a járműgyártás támogatásával, de az ipar hozzáadott értékbeli részesedése nem nőtt az EU-csatlakozás óta.
A hazai iparpolitika előtt álló két stratégiai út közül az egyik a célzott iparfejlesztés folytatása, amely azonban kockázatokkal jár, mint például az akkumulátorgyártás esetében. A másik út a horizontális iparpolitika megerősítése, amely a kis- és középvállalati szektor hosszú távú versenyképességét növelheti, különösen a digitalizáció terén.
A duális gazdaság problémáját figyelembe véve, ahol a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok mellett a magyar vállalkozások is versenyben állnak, a hazai tulajdonú vállalatok támogatása is előtérbe került. Azonban ha a támogatások nem a termelékenység és a hozzáadott érték növelését ösztönzik, akkor nehéz előrelépést elérni.
Az iparpolitika egy másik kiemelt területe a humán tőke fejlesztése, amely a munkaerőpiaci folyamatok pozitív irányú változását hozta, de az iparban foglalkoztatottak száma csak a válság előtti szintre emelkedett vissza. A munkaerő képzettségének fejlesztése és az oktatási rendszer fejlesztése jelentős kihívást jelent, hiszen az oktatásra fordított közkiadások aránya alacsony.
A munkaerő versenyképességének forrásaként nem csak a költségszint alacsonyan tartása, hanem a képzettség fejlesztése is szükséges. A gyorsan változó technológiai és piaci környezetben a tudás megszerzésére és alkalmazására való képességek fejlesztése válik egyre fontosabbá.
Összességében a magyar iparpolitika a nemzetközi trendeket követte, és jelentős fejlődést ért el, de a gyorsan változó környezetben a hosszú távú fejlődés követelményeire kell figyelmet fordítani, különösen az oktatási rendszer fejlesztésére. A múlt, jelen és jövő kormányainak gazdasági és társadalmi felelőssége van ebben a folyamatban.
