Az Egyesült Államok feldolgozóipari törekvései és a valós kihívások

Dani Rodrik, a Harvard Egyetem professzora szerint az Egyesült Államoknak újra kell gondolnia a feldolgozóiparban rejlő munkahelyteremtési lehetőségeket, mivel az automatizáció és a magas képzettséget igénylő technológiák miatt ez a szektor már nem képes olyan mértékben munkaerőt felszívni, mint korábban.

Az Egyesült Államokban a félvezetők területén jelentős gyárépítési hullám indult meg, amelyet a kormányzat is támogat. A Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) bejelentette, hogy egy harmadik üzemet hoz létre Arizonában, 65 milliárd dolláros beruházással, amelyet a CHIPS and Science törvény keretében jelentős mértékben, 6,6 milliárd dolláros támogatással és 5 milliárd dollár hitellel segítenek. Emellett a tőkekiadások 25%-áig terjedő beruházási adókedvezményt is igénybe vehetnek. Az Intel hasonlóan nagy támogatást kapott, 8,5 milliárd dollárt, és a CHIPS-törvény összesen 39 milliárd dollárt különített el ilyen jellegű támogatásokra. A Fehér Ház szerint az elmúlt két évben közel 300 milliárd dollár értékű feldolgozóipari beruházást ígértek az Egyesült Államokban.

Joe Biden elnök a feldolgozóipar újjáélesztését az amerikai gazdaságpolitika középpontjába helyezte, és a feldolgozóipar reneszánszának bizonyítékaként értékelte a megállapodásokat. Az ágazat jelentős szerepet játszik az innováció és a termelékenység előmozdításában, és a Covid-19 világjárvány rámutatott a távoli ellátási láncok kockázataira. A geopolitikai verseny, különösen Kínával való rivalizálás fényében, az Egyesült Államok számára fontos, hogy a fejlett technológiákhoz köthető termékeket, mint a félvezetőket, helyben állítsák elő.

A feldolgozóiparban a munkatermelékenység jelentős növekedése mellett a munkahelyteremtő képesség csökkent. A feldolgozóipari foglalkoztatás aránya a teljes foglalkoztatáson belül csökkenő tendenciát mutat, és ez visszafordíthatatlannak tűnik. A TSMC arizonai beruházásai például hatezer munkahelyet teremtenek, ami jelentős beruházási értékre vetítve alacsony munkahelyteremtő képességet jelent. A világ más részein, mint Németországban, Dél-Koreában és még Kínában is, a feldolgozóiparban foglalkoztatottak aránya csökken, ami azt mutatja, hogy a dezindusztrializáció visszafordítása nemzetközi szinten is kihívást jelent.

A feldolgozóipari technológiák megváltozása és az automatizálás miatt a jövő „jó munkahelyeit” inkább a szolgáltatóiparban kell megteremteni. A szakpolitikának a szolgáltatások területén kell ösztönöznie a termelékenységet és a munkaerőbarát innovációt. A CHIPS-törvény és hasonló intézkedések lehet, hogy erősítik az ország feldolgozóipari bázisát és elősegítik az innovációt, de a középosztály újjáépítése és a jó munkahelyek létrehozása más típusú szakpolitikai intézkedéseket igényel.

Dani Rodrik a Harvard Egyetem Kennedy School of Government közpolitikai iskolájának nemzetközi politikai gazdaságtan professzora, a Nemzetközi Közgazdasági Társaság (IEA) volt elnöke, aki a globalizáció, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás, valamint a nemzetközi és politikai gazdaságtan területén kutat, és az inkluzív gazdaság kialakításával foglalkozik.