Székesfehérvár zsidó lakosságát 1944 június 5. és 10. között gyűjtötték össze, majd hurcolták el, előbb egy környékbeli téglagyárba, majd német haláltáborokba. Alig pár nappal ezután Sulyok László kérelemmel fordult a város polgármesteréhez, és a megyében általa vezetett Magyar Nemzeti Szocialista Párt szervezete nevében az elhurcolt zsidók vagyonából ingatlant és berendezési tárgyakat igényelt.
Erről a Hócipő online kiadása Gergely Anna székesfehérvári történész kutatásai nyomán közölt dokumentumokat. Az egyik beadvány szövege így szólt:
Majd egy második beadványban, ugyanazon a napon a „párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidóbútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat” is igényeltek. Egyébként mindkét igényt jogosnak ítélte a polgármester, a pártszervezet megkapta a kért ingatlant és bútorokat.
Sulyok Tamás tavaly nyáron egy interjújában még azt állította az édesapjáról, hogy 1945 után egy kommunista párttitkár személyes bosszúja miatt ítélték halálra, és évekig bujkálnia kellett. Ezután Karsai László történész nyilvánosságra hozott egy toborzó cikket a Fehérvári Napló 1944. június 17-ei számából, amely a Magyar Nemzeti Szocialista Párt városi zászlóbontásáról számol be, szerzője pedig Sulyok László, a párt „megyevezetője”, aki „zsidő vértől mentes” polgárok csatlakozását várja. A szélsőjobboldali párt társelnöke az a Baky László volt, aki a Sztójay-kormány belügyi államtitkáraként a magyarországi holokauszt, a deportálások egyik legfőbb felelőse volt.
A háború után Sulyok László ellen kétszer indult nyomozás a cikk miatt, de tanúk azt vallották, hogy azt nem ő írta, ezért lezárták az eljárásokat. Karsai cikkére reagálva Sulyok Tamás a Mandinernek ezt mondta:
Ezután kerültek elő dokumentumok arról, hogy Sulyok Lászlót 1944 júniusában, a fehérvári zsidóság elhurcolása idején, a kamarai jegyzékből zsidó származása miatt frissen törölt dr. Lőwy Endre ügyvéd irodájába nevezték ki „irodagondnoknak”, tehát ő kapta meg a haláltáborba került Lőwy praxisát. A korszakkal foglalkozó történészek szerint az irodagondnokságot igényelni kellett.