Ma Magyarországon tilos az eutanázia és büntetik azokat is, akik ehhez hozzásegítik a gyógyíthatatlan betegek szeretteiket.
De ki dönti el, mikor van vége?

Zoltán és felesége a 10 éves kislányukat vesztették el, leukémiában.

Nincs annál borzalmasabb, mint amikor egyre másra azt hallod, hogy nincs segítség és mindennek vége. Nem csak az ő életének, de a miénknek is. Az első gondolatunk az volt, hogy hazavisszük, hogy velünk, mellettünk, együtt búcsúzhassunk a földi élettől. A megszokott és szeretett környezetben, csak mi hárman. A kórház ezt nem tanácsolta. Azt mondták, ott nincsenek meg a szükséges eszközök ahhoz, hogy enyhíteni tudják a kislányunk fájdalmait és kínjait és ha kell, mesterséges kómába helyezik. Hittünk nekik. Abban reménykedtünk, hogy valóban így lesz. Ha mennie kell, legalább fájdalommentesen megy majd el Noémi. Nem így lett. A rideg kórházi falak között szenvedte végig a haláltusáját a karjainkban. Azért nem kaptuk meg a szükséges segítséget, mert az nagyon legyengítené a szervezetét és nehezebb lenne a felépülése. Érted? végig szenvedte az egyszem lányunk a halálba vezető utat. Ha ott, abban a pillanatban lett volna nálam valami, amivel én magam vethetek véget a szenvedésének, megtettem volna. De az élet szent. Ugyan már? És a halállal mi van?

Zita édesanyja most 59 éves, testszerte rosszindulatú daganatokkal

Édesanyám több, mint 5 éve küzd a rákkal, semmi de semmi esélye nincs, az orvosok is megmondták. Annak érdekében, hogy kevesebbet szenvedjen kemoterápiát, sugárkezelést kap, ami végeláthatatlan szenvedéseket okoz, az eddigi műtétekről már ne is beszéljünk.
Bármennyire is fájdalmas, már beszéltünk az öngyilkosságról, de belehalnék, ha egyedül tenné meg úgy, hogy nem vagyok mellette.
Ezt azonban ő nem szeretné, mert tudja, hogy a hazai törvények alapján, ha ott vagyok mellette abban a pillanatban és nem értesítem a rendőrséget, a mentőt, a Jóistent, akár börtönbüntetést is kaphatok. Bevallom, lassan tojok rá.
Nincs annál rosszabb, mint amikor nem segíthetsz a szeretteiden. Valóban törvényi szinten szabályozni lehet a halált? A jogot a méltó halálra? Ebbe így mindannyian belehalunk.
Az orvosok is megmondták, semmi esélyem

Zsófi mellrákkal és immár kiterjedt egyéb daganatokkal veszi fel a mindennapos küzdemleket

Nem célom meghalni, dehogy! De ez így nem élet. Az orvosaim megmondták, szinte semmi esélyem nincs arra, hogy éljek, hogy ezt az egészet túléljem. Most még vannak könnyebb napjaim, de a halálfélelem, a folyamatos fájdalmak elviselhetetlenek. Olyanná lettem, mint aki soha nem akartam. Van, amikor összetöröm a konyhát, mert annyira dühös vagyok! Kire? Az egész életre! Van egy fiam, most 15 éves, akinek azt kell végignéznie, ahogy leépülök, ahogy kikészülök, ahogy iszonyatos fájdalmak közepette meghalok. Miért nem lehet egy szép ágyban, liliommal a vázában megfogni a gyermekem és a férjem kezét, elmondva az utolsó gondolataimat meghalni? Miért kell ezt végigcsinálni?

Abban a pillanatban, ahogy megszülettél, a halálod felett nincs döntési jog, ahogyan a születésről sem.

A Biblia megannyi esetben jelzi, hogy az élet szent és eredendő bűnünk miatt a halál is azzá válik.

Mózes 20:13
Ne gyilkolj!

János 3:15
Aki gyűlöli a testvérét, az mind gyilkos, és tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete.

Sámuel 31:3,4 az eutanáziával is foglalkozik
"Hevessé vált a harc Saul ellen, és az íjászok rátaláltak, majd súlyos sebet ejtettek rajta. Saul akkor így szólt a fegyverhordozójához: „Húzd ki a kardodat, és szúrj át vele, nehogy idejöjjenek ezek a körülmetéletlenek, átszúrjanak, és kegyetlenkedjenek velem!” De a fegyverhordozója nem volt hajlandó erre, mert nagyon félt. Saul ekkor fogta a kardját, és beledőlt. Az ifjú így válaszolt: „Éppen ott voltam a Gilboa-hegyen, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és a szekerek meg a lovasok már utolérték. Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én ezt mondtam: »Itt vagyok!« Ezt kérdezte: »Ki vagy?« Így válaszoltam: »Amálekita vagyok.« Akkor ezt mondta: »Kérlek, hajolj fölém, és ölj meg, mert a végét járom, de még élek. Fölé hajoltam hát, és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben, miután sebesülten összeesett. Aztán levettem a fejéről a koronát, meg a karjáról a karkötőt, és elhoztam az én uramnak.” Akkor Dávid megragadta a saját ruháját, és megszaggatta. A vele levő férfiak is mind megszaggatták a ruhájukat. Jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek estig, mert Saul, a fia, Jonatán, továbbá Jehova népéből, az izraeliták közül sokan elestek kard által. Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki hírt hozott neki: „Hová való vagy?” Ő ezt mondta: „Amálekita vagyok, egy más nemzetből jött ember fia.” Dávid erre így szólt hozzá: „Hogy mertél kezet emelni Jehova felkentjére, hogy megöld őt?” Azzal Dávid odahívta az egyik emberét, és ezt mondta: „Lépj elő, és sújts le rá!” Az le is sújtott rá, úgyhogy meghalt. Dávid akkor így szólt: „Te vagy a felelős a saját halálodért, mivel ezt mondtad: »Én öltem meg Jehova felkentjét.”

De vajon a valóság, az élethez és halálhoz való jog kérdésében merre van az igazság?

Az eutanázia különböző fajtái között tehetünk különbséget aszerint, hogy közvetlen vagy közvetett módon, szándékoltan vagy szándékolatlanul, cselekvéssel vagy mulasztással valósul-e meg, olvashatjuk a das.hu oldalán. Ennek alapján megkülönböztethetünk:

• Aktív, közvetlen, szándékolt eutanáziát, amikor egy személy közvetlen beavatkozással (saját kezűleg) meggyorsítja vagy előidézi egy másik személy halálának bekövetkeztét, annak kívánságára (pl. méreginjekció beadása).
• Aktív, közvetett, szándékolt eutanáziát, ami valójában öngyilkosságban való közvetett közreműködés, az öngyilkosság segítése (pl. méreg beszerzése a betegsége miatt öngyilkosságra készülő számára, aki a mérget maga veszi be).
• Aktív, közvetlen, nem szándékolt eutanáziát. Ez is aktív, közvetlen beavatkozás, de a célja a gyógyítás vagy fájdalomcsillapítás, és nem a halál. Az eljárás során azonban számításba veszik azt a lehetőséget, hogy a beavatkozás a halál gyorsabb bekövetkezésével járhat. Pl. A beteg elviselhetetlen fájdalmának enyhítése céljából intenzívebb fájdalomcsillapítás, melynek eredményeképp megszűnik vagy csökken a fájdalom, de a halál esetleg hamarabb bekövetkezik, mint a beavatkozás nélkül. Ezt az eljárást nem szándékolt jellege miatt sokan nem is sorolják az eutanázia körébe.
• Passzív eutanáziát, másképpen fogalmazva „meghalni hagyást”. Ez az életfenntartó vagy életfunkciókat helyreállító (újraélesztő) eljárások elmulasztását, illetve abbahagyását jelenti.

A magyar jogrend jelenleg a passzív eutanáziát ismeri el, az emberi méltóság részeként meghatározható önrendelkezési jog, egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben való nevesítésével. Magyarországon tehát jelenleg nem engedélyezett az aktív eutanázia egyetlen formája sem, a gyógyíthatatlan betegeket kizárólag az ellátás visszautasításának jog illeti meg, bizonyos körülmények fennállása esetén.
Az egészségügyben érvényesülő önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. A beteget tehát bizonyos korlátok között megilleti az ellátás visszautasításának joga is. Kivétel ez alól, ha a beavatkozás elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek.

Ezek egyike sem jelent azonban biztonságos és méltó halált senkinek.

Van, akinek olyan nagy fájdalmai voltak, hogy semmit nem szólt, csak elköszönt és önkezével vetett véget az életének. Volt, ahol a kettős öngyilkosság mellett döntött egy idős és beteg házaspár és megannyi beteg van, aki ugyanezen gondolkodik. Elköszönni, odaadni az utolsó búcsúcsókot és ugrani a fájdalommentes halálba, mert nincs más út.