A World Press Photo a világban zajló szörnyűségek ellen és a sajtószabadság mellett emeli fel a szavát. Ennek köszönhetően csupa olyan téma kerül az asztalra (pontosabban a falakra), amelyeket nálunk többnyire lesöpörnek onnan, vagy épp homlokegyenest ellenkezően tálalnak, mint másutt: a véres ukrajnai háború, a harmadik világbeli menekültek nyomorúsága, a diktatórikus rezsimek elnyomása, az eltérő nemi identitásuk miatt a társadalom peremére szorított szerencsétlenek.

A kiállításon látható 94 díjazott felvételt több mint 60 ezer képből választotta ki egy független zsűri. Az év fotója Jevgenyij Maloletka Légitámadás a mariupoli kórház szülészete ellen című képe lett. Éppen egy sebesült kismamát mentenek ki rajta az épületből, amelyet orosz légicsapás semmisített meg. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megállapítása szerint a támadók tudatosan vették célba a kórházat, ahova Irina Kalinyina sok más nővel együtt azért érkezett, hogy életet adjon gyermekének. És miközben megrendülten állsz a kép előtt, a szomszédos videón egy ukrán újságíró kolléga tolmácsolásában elhangzik Irina fiktív levele az átélt tragédiáról. Azért fiktív, mert a nő nem élte túl, bármennyire is igyekeztek orvosai, hogy megmentsék. Ez a levél annyi felfoghatatlan borzalommal van tele, hogy csak az utolsó mondata visszhangzik az agyadbani: az anya és gyermeke egy hullazsákba kerültek. 

Míg pár évvel ezelőtt az Európából érkező tudósítások tüntetésekről, felvonulásokról, a klímaváltozás elleni küzdelemről szóltak, ma egyetlen téma jelenik meg, a szomszédban zajló háború

- mondta a megnyitón Orbán Balázs. A miniszterelnök politikai igazgatója hozzáfűzte, hogy Európának változtatnia kell azon, mit gondol a világban betöltött szerepéről, felelősségéről, a kontinens ugyanis ma nem képes még a saját hátsó udvarában zajló értelmetlen öldöklést sem leállítani. Szerencsére olyanokkal nem hozakodott elő a kormánypolitikus, hogy ez az egész Ukrajna hibája, de azért nem úsztuk meg teljesen a megszokott lózungok nélkül.

A fotók tanulsága az is, hogy béke ott van, ahol jól működő, erős államok vannak. Magyarországon hiszünk abban, hogy ilyen állam létesül, ahol a magyar emberek biztonsága az első. Meg vagyunk győződve arról, hogy nem a nemzeti érzés, hanem a nemzeti szuverenitás ösztönzi leginkább a békét. Ezt a felismerést kell magunkévá tennünk itt Európában, ahhoz hogy ismét békésebb képek készülhessenek a kontinensről

- hangoztatta. Abban igazat kell adnunk neki, hogy a sajtófotó feladata figyelmeztetni, szembesíteni és cselekvésre sarkallni. Aggasztó tendenciának nevezte, hogy a világ egyre több táján van szükség efféle cselekvésre.

És valóban, néhány lépéssel odébb már Afrikában járunk, azon a kontinensen, ahol a legnagyobb a gyermekhalandóság, és a felnőttek átlagéletkora sem közelíti meg az európait. Jonathan Fontaine A nomád utolsó útja című képén a 16 éves Szamira egy etiópiai menekülttábor hevenyészett sátrait nézi, miután családja összes kecskéje és tevéje elpusztult az utóbbi évek vízhiánya miatt, így nem maradt más választásuk, mint hogy beköltözzenek sok ezernyi sorstársuk közé. Az ENSZ világélelmezési programja szerint több mint 26 millió ember élelmiszerellátása bizonytalan, és a megszokott társadalmi struktúrák felbomlásával sokasodnak a mentális egészségügyi problémák, amelyek egyre több családon belüli és nők elleni erőszakot szülnek. 

Sokan ezt nem kívánják megvárni, és inkább útnak indulnak egy jobb élet reményében. Cesar Dezfuli Utasok című fotósorozata olyan menekülőket követ nyomon, akik a humanitárius válsággócokat maguk mögött hagyva Európában próbálnak új életet kezdeni. Nem arctalan statisztikai adatsorként mutatja be a menekülőket, hanem hús-vér valójukban ábrázolja őket és a pokoljárásukat. Mert így is lehet, migránsozás helyett. Alfa Kumar például Guineában irodalmi tanulmányokat folytatott, írónak készült, most mégis Olaszországban dolgozik gyümölcsszedőként. És még szerencsésnek mondhatja magát, hogy eljutott idáig, keresztülvágva Malin, Algérián és Líbián, majd egy lélekvesztőn áthajózva a Földközi-tengeren. 

Hollandia budapesti nagykövete a megnyitón emlékeztetett arra, hogy a World Press Photo egy 1955-ben Amszterdamban alapított, független nonprofit szervezet, amely azóta sem hagyja magát befolyásolni kormányok és politikusok által, mert csak így lehetnek megbízható információink a világról.

Jól szemlélteti a kiállítás anyaga, hogy a gazdasági nehézségek mellett a klímaválsággal is meg kell küzdenie a világnak

- mutatott rá Désirée Bonis. 

Az örmény Babus Babazsanjan négy közép-ázsiai országot utazott végig, hogy megmutassa, hogyan küzdenek az éghajlati válsággal. A kazah-üzbég határvidéken fekvő Aral-tó például valaha a világ negyedik legnagyobb tava volt, a folyók elterelése miatt azonban vizének 90 százalékát elvesztette. Képén éppen nők fürdőznek a kiszáradt tó medrében feltört termálforrásban, mert egyébként közel-távol semmilyen vizet nem találnak. 

A dán Mads Nissen Az afganisztáni béke ára címet viselő sorozata pedig azzal szembesít, hogyan élnek a helyiek azóta, hogy az amerikai csapatok és szövetségeseik 2021 augusztusában kivonultak az országból, és a tálibok ismét hatalomra kerültek. Retorzióként ugyanis szinte valamennyi állam leállította az oda irányuló segélyeket, és befagyasztotta a külföldön elhelyezett több milliárd dollárnyi afgán állami vagyont. Jelenleg az ország lakosságának fele nem jut elegendő élelemhez, és a világszervezet szerint több mint egymillió gyermeket fenyeget az éhhalál. A képen látható Kalil Ahmad szülei úgy döntöttek, hogy 3500 dollárért eladják a 15 éves kisfiú veséjét, hogy ne éhezzen tovább a család. 

Még egy kicsit keletebbre, Kínában a modern kori adósrabszolgaság szedi áldozatait. Becslések szerint az ország nagyvárosaiban az új építésű lakásoknak az 5 százaléka befejezetlen maradt az ingatlanpiaci válság miatt. Bár ez a szám alacsonynak tűnik, kínai léptékkel mérve ez is több százezer lakástulajdonost jelent, akinek az otthona talán soha nem fog elkészülni, miközben a bankoknak ugyanúgy törleszteni kell az előre felvett jelzáloghiteleket. Néhányan a hatósági tilalommal dacolva beköltöznek a víz- és áramszolgáltatás nélküli, félkésznek sem nevezhető házakba. Vejmin Csu felvételén ez a férfi épp internetes tudósítást ad otthonából. Bár az élő közvetítéseket a hivatalos szervek igyekeznek akadályozni, sokan megtalálják a módját annak, hogy online érzékeltessék a helyzetüket. 

Az iráni Ahmad Halabiszaz képén egy honfitársnője dacol a kötelező hidzsábviselést előíró törvénnyel. Néhány nappal azután, hogy az iszlám köztársaság erkölcsrendészete hasonló okból őrizetbe vett egy 22 éves kurd nőt, aki belehalt a rendőri ütlegekbe, országszerte tiltakozások kezdődtek, amik a tüntetők elleni erőszakos fellépés ellenére is folytatódtak, és minden társadalmi réteget és korosztályt mozgósítottak. Kormányellenességük jeléül a nők fejfedő nélkül jelennek meg a közterületeken, ezáltal a hétköznapi élet is egyfajta polgári engedetlenségi akcióvá vált. 

A nők sanyarú helyzete után már csak egy ugrás a kétes nemi identitású embereké, akiket sok helyen ugyanúgy törvényekkel lehetetlenítenek el, és az életüket kockáztatják, ha felvállalják másságukat. Ez a felvétel egy olyan fülöp-szigeteki otthonban készült, ahol csak melegek laknak, és épp a körükben rendezett szépségverseny eredményhirdetését tartják. Kíváncsi vagyok, nálunk hány politikusnál verné ki a biztosítékot egy ilyen rendezvény, és hányan akarnák rögtön bezáratni az efféle perverz intézményeket. 

Szóval lehet jönni, rácsodálkozni a képekre, szörnyülködni vagy inspirálódni, kinek-kinek vérmérséklete szerint. A World Press Photo november 5-ig látogatható a Nemzeti Múzeumban, ahol emellett az idén 20 éves National Geographic Magyarország kísérőkiállítása is látható, a Múzeumkertben pedig cseh, szlovák, lengyel és magyar fotóművészek klímaváltozásról készített munkái tekinthetők meg. 

Fotó: Wolfy