Gyarmati Andrea: Mindössze négy hónapunk van az ösztönös úszásra

Gyerünk be a vízbe! Az úszás nem csupán egy sport, hanem egy ösztönös képesség is, amelyet már csecsemőkorban is megfigyelhetünk. Gyarmati Andrea szerint az úszás három korszakát különböztethetjük meg életünk elején.

Gyarmati Andrea gyakran kap kérdéseket a szülőktől az úszás és a kisgyermekek kapcsolatáról. Véleménye szerint a kisgyermekeket mindenképpen vigyék úszni, természetesen megfelelő felügyelet mellett és megfelelő körülmények között. Sokáig úgy vélték, hogy a csecsemők nem tudnak úszni és veszélynek vannak kitéve a vízben. Azonban, ha a csecsemőket arccal lefelé, fokozatosan merítik alá, reflexszerű úszómozdulatokba kezdenek, és képesek közlekedni a vízben. Ez azt sugallja, hogy az ember előbb tud úszni, mint járni vagy mászni. Gyarmati szerint ez egy varázslatos élmény mindazoknak, akik láttak már ilyet.

Az úszás elsajátítása azonban korlátozott időablakban történik. Ha egy csecsemőt négyhónaposan próbálnak úsztatni, pánikba esik, és ki akar jönni a vízből. Három-négyéves korban már a gyermek nem az ösztönös reflexek, hanem szándékolt, kontrollált mozdulatok alapján úszik.

Az úszás három korszakát Gyarmati Andrea a következőképpen foglalja össze: a korai természetesség időszaka, az átmeneti pánik korszaka és az elsajátított készség ideje. A tudományos magyarázat szerint három-négyhónapos korig a kisbabák alacsonyabb rendű agyközpontjai irányítják a vízben való mozgást, hasonlóan más újszülött emlősökhöz. Később ezek a primitív reakciók elhalványulnak, és a magasabb agyi központok veszik át az irányítást. Gyarmati hangsúlyozza, hogy a fejlődés során néhány képességünk fejlődik, míg mások visszafejlődnek, és hogy a korai ösztönös készségből képesség fejleszthető.

Gyarmati Andrea szerint az úszás nem csak egy sport, hanem egy komoly élvezetet nyújtó tevékenység is, amelyben eredményesnek lenni rengeteg örömmel kecsegtet.