Rühös Foxi és társai őrjítik a legelvetemültebb alterfeszt közönségét

A Fishing on Orfű alighanem az egyik legikonikusabb alternatív zenei fesztivál széles e hazában. Idén már tizenhatodszor dübörög a punk-rock a varázslatos szépségű völgykatlanban, a Nyugat-Mecsek lankái között. Helyszíni riport a baranyai Glastonburyből.

Elámulunk, amikor a nyitónap délutánján, kettő vagy fél három tájban megérkezünk az egyik szereplővel, a Tudósok zenekar alapítójával és szaxofonos-énekesével, drMáriással. Kilométer hosszúságú sor áll, illetve araszol a fesztivál bejáratánál, a festői szépségű orfűi völgyben, a Nyugat-Mecsek turistaparadicsomának kellős közepén.

Nagyrészt tizenéves vagy húszas éveik elejét taposó fiatalok, de vannak bőven középkorúak, sőt hatvanas, tapasztalt fesztiváljárók, akik már vélelmezhetően ott bábáskodtak a honi fesztiválszcéna bölcsőjénél is, valamikor a rendszerváltozás környékén. 

Orfű mindenkié

Merthogy Rátgéber László valószínűleg univerzális zseni. Azt mindig is tudtuk, hogy mesterfokon ért a kosárlabdához, nem véletlenül mesteredző csaknem három évtizede. Nem véletlenül nyert Euroligát első magyar edzőként 2009-ben a Szpartak Moszkvával. Az utóbbi másfél évtizedben az is kiderült, hogy a tudomány világában is otthonosan mozog, nemcsak doktor, hanem a Pécsi Tudományegyetem habilitált docense. 

• És tizenhat évvel ezelőtt azt is bebizonyította, hogy a marketing géniusza.

• június 19-én ugyanis átugrotta az orfűi tavat, amelynek hivatalos neve Pécsi-tó. Vagy legalábbis bejelentette, hogy átugorja. Akkoriban, a közösségi média hőskorában még nem nagyon ismertük a kifejezést, hogy médiahekk, de ez az volt a javából.

Az történt ugyanis, hogy

Rátgéber és országos cimborája, Lovasi András, a Kispál és a Borz (valamint az akkor már a Kispállal párhuzamosan működő Kiscsillag) frontembere Kálocz Tamással karöltve kitalálta a Fishing on Orfű Alterfesztet, amely azóta is az alternatív pop-rock legkedveltebb hazai fesztiválja. (Maga az elnevezés is Rátgéber agyszüleménye.)

És ha már kitalálta, valamivel fel kellett turbózni a nagyközönség figyelmét, ezt a célt szolgálta a nyilvánvalóan abszurd és képtelen performansz, a tó „átugrása”. A „nagy ugrás” meg is történt Lovasi jelenlétében és Lévai Balázs konferálásával. Rátgéber elérte célját, az egész ország odafigyelt a tóugrásra, a Fishing on Orfű bekerült a köztudatba. Kirobbanthatatlanul. Mert ott van ma is, sőt...

Jobban ott van, mint korábban bármikor.

Az eredeti célkitűzés, ha úgy tetszik, üzenet változatlan, továbbra is a honi alternatív, jórészt punk könnyűzene ünnepe ez a négy nap szerdától szombatig. Kibővítve idén először egy képzőművészeti kiállítással, melynek lelke és ötletgazdája a Munkácsy Mihály-díjas festőművész, drMáriás, kurátora pedig Bánki Ákos, megannyi nagy hazai kiállítás szervezője.

A munkamegosztás úgy nézett ki, hogy drMáriás az idősebb és a középgeneráció művészeit vonzotta be, köztük olyan neveket, mint a Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas Bukta Imre, ef Zámbó István, feLugossy László, Weiler Péter, de természetesen drMáriás. Bánki Ákos pedig a fiatalabbakat toborozta, továbbá a Pécsi Tudományegyetem képzőseit. No és pályázatot is hirdettek, amelynek jelentkezőit is el kellett bírálniuk, ami heroikus feladat volt a pályázók nagy száma miatt. 

Ahogy baktatunk az emelkedőn a bejárattól, különös installáció ragadja meg a figyelmünket. Első pillantásra termeszvárnak tűnik, de persze nem az, agyagból égetett, üreges tornyocskák, az öreges belsőben fényforrások, amelyek később, amikor leszáll az est, misztikus fényt bocsátanak ki magukból.

Pálinkás Dominika vagyok, a projekt vezetője – mutatkozik be a fiatal hölgy, akiről látszik, hogy nem véletlenül áll a szoborcsoport mellett. – A PTE művészeti kar kerámia tanszéke és a budaörsi KözTér18 OKJ-s képesítésű alkotói fogtak hozzá ehhez a munkához. Hatszáz kiló agyagból hoztuk létre ezt a Fényorgona című műalkotást, néhány nap alatt, itt, Orfűn. Itt is égettük ki 600 fok körüli hőmérsékleten. 

És akkor a Rühös Foxi!

Tovább araszolunk, egy fiatal lány furcsa pólót visel, szóba elegyedek vele.

Most vagyok itt először, igazából egyetlen zenekar kedvéért jöttem el, amúgy a PTE építészhallgatója vagyok. Szeretem a művészetet, de nem nagyon értek hozzá – mondja az ifjú hölgy, majd amikor látja a kíváncsi ábrázatomat, folytatja. – Látom, érdekelné, hogy melyik az a zenekar. Na hát, a Rühös Foxi!

Elkerekedik a szemem, csak annyit tudok dadogni, hogy életemben nem hallottam a bandáról, biztosan keményen alternatív társaság lehet.

Hogy alternatív-e? – nevet nagyot újdonsült ismerősöm. – Ha az elvetemültségi skálán, egytől tízig, a Tudósok hatos, akkor a Rühös Foxi tizenegyes!

Ennyiben maradunk, a Rühös Foxit felveszem meghallgatandó zenekarok listájára. De már itt is vagyunk egy két oldalról hófehér fallal körülvett térség előtt, itt nyitja meg a nagy triumvirátus, Bánki Ákos kurátor, drMáriás kiállító és ötletelő, valamint Egyedi Péter kommunikációs vezető, a tizenhatodik Fishing on Orfűt. (A Covid-járvány alatt egyszer elmaradt a fesztivál.) 

„2008-ban még csak zenészként voltam itt, 2010 óta szervezem a kommunikációt” – mondja Egyedi Péter. – „Nagy öröm végignézni a kilométeres soron, ami itt a bejáratnák kanyarog, vannak olyanok, akik előző este lefeküdtek a kapunál, és úgy várják a szerda delet, amikor beléphetnek. Nem akarnak lemaradni semmiről. Mindig is alterfeszt voltunk, de 2018-ban meghoztuk azt a stratégiai döntést, hogy nem fogadunk be olyan fellépőket, akik a mainstreamhez tartoznak, csakis az underground különböző stílusú képviselői zenélnek itt a völgyben. Amikor nyilvánosságra került ez az elhatározásunk, akkora örömöt váltott ki a közönségünkből, hogy sohasem adtunk el annyi belépőjegyet, mint akkor. Ez mindig is egy emberi léptékű, baráti jellegű fesztivál volt, van, aki szerint ikonikussá nőtte ki magát, én nem ellenkezem ezzel a minősítéssel. Magyarország legjobb koncertzenekarait nézheti és hallgathatja meg itt a közönség, akik úgy gondolnak a zenére, mint egy alkotási folyamatra.”

A 2024-es Fishing legfőbb nem zenei tematikájú kínálata a képzőművészet. A Képzőművészet on Orfű nagyprojekt számos elemből áll, de vannak fröccs- és sörtúrák, különféle pódiumbeszélgetések, közös olvasás, minden, ami segíti a vendégek aktív kikapcsolódását. A megnyitót követően mindenkinek a kezébe adtak egy festékbombát, amit odavághattunk a fehér falhoz, így lettünk valamennyien az alkotási folyamat részei. 

A gasztrokínálat hihetetlenül színes, az árfekvésről meg annyit, hogy e sorok írója befizetett a Gulyáságyú névre hallgató standnál és sztrapacskás csülökpörköltre. Az ára kicsit húzós, mi tagadás, de a cserébe kapott ízorgia mindenért kárpótolt.

A korszellem lenyomata

Odabent a házikóban drMáriás tárlatában gyönyörködhettünk. A festmények és a nyomatok jelentős részével már a közelmúltban a CEU Nádor utcai épületében rendezett kiállításon megismerkedhettünk, itt volt például Az utolsó vacsora is, de persze az újabb alkotások közül is láthattunk néhányat, például magyar Péter fizimiskája is felbukkant az egyik festményen.

A mostani kiállításon, ahogy általában is, egyfajta lenyomatával találkozhatunk a korszellemmel – kezdte az Indexnek tartott tárlatvezetését a mester. – Felbukkannak napjaink hazai és nemzetközi politikai életének főszereplői Orbán Viktortól Vlagyimir Putyinon és Hszi Csin-pingen át Magyar Péterig. Orbán Viktor például megfesti Botticelli Vénuszát Magritte műtermében. Mellette a vásznon Magyar Péter keményen bemutat a középső ujjával, és rárúgja az ajtót a magyar rendszerváltás temetőjére.

A tárlatvezetés még most is tartana, ha nem közelegne a Tudósok zenekar koncertje a Gyönyörök kertjének Nagyszínpadán, melynek Hieronymus Bosch világhírű festménye az illusztrációja.

A mester kezébe kapja a szaxofont, és egy órán keresztül hol énekel, hol fúj, a törzsközönség kívülről nyomja a banda slágereit, amelynek címeit ezen a helyen nem igazán idézhetjük, talán még a Szeretünk lopni! a leginkább szalonképes. A műsorrend feszes hajszálpontosan egy óra jut drMáriáséknak, utána még másfél órát diskurálunk előbb a backstage-ben, majd kint a langyos esti félhomályban, az este 11-kor kezdődő Kiscsillag koncertet már nem várjuk meg, mert sohasem érnénk haza. Így hát bevágjuk magunkat a szolgálati autóba, és azzal a lendülettel el is alszunk. (A sofőr kivételével.)

Két és fél óra múltán a BAH-csomópontnál ébredek, kipattanok a kocsiból, épphogy elérem a 61-es villamost. Csak otthon döbbenek rá, hogy a mobiltelefonomat az ülésen felejtettem...