A Magyar Rádió legendás stúdiójának faldísze megmenekült
A Magyar Rádió egykori épületegyüttesének ikonikus stúdiói közül a 22-es számú stúdió falán látható Hárfázó című műalkotás védelmet kapott, ezzel biztosítva annak jövőjét, azonban az épület és környezete továbbra is veszélyben van.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem által tervezett fejlesztések során a Magyar Rádió egykori épületegyüttesének jelentős része, beleértve a világ legidősebb stúdiópalotáját és a később épült szomszédos stúdiókat is, eltűnésre ítéltetett. Ezek között szerepel az 1-es stúdió, a Nobel-díjas Békésy György által tervezett 6-os stúdió, valamint a rejtett 22-es stúdió is.
A műemléki védelem hiányában a beruházó és az egyetem szabad kezet kapott az épületek sorsának alakításában, annak ellenére, hogy a művészet- és építészettörténészek által készített felmérések a megőrzendő részeket emelték ki.
A Miniszterelnökség Műtárgyfelügyeletének legújabb védett listáján azonban megjelent Vigh Tamás által készített Hárfázó plasztikája, amely 1960 óta díszíti a 22-es stúdió falát. Az alumíniumból és vörösrézből készült műalkotás központi eleme egy stilizált hárfán játszó nőalak, mellette repülő madarak és zenei motívumok láthatók.
A Hárfázó védelmét nem az egyetem, sem az Építési és Közlekedési Minisztérium, sem állami szerv nem kezdeményezte, hanem egy 2021. június 2-án tett közérdekű bejelentés nyomán került a hatóság látókörébe.
A műtárgy védelmének indoklása szerint Vigh Tamás munkássága jelentős szerepet játszott a modern magyar szobrászat gazdagításában és megújításában. A Hárfázó a művész életművében kiemelkedő szerepet töltött be, és az 1960-as évek közösségi terekbe szánt szobrászati alkotásai között is különlegesnek számít.
A műalkotás így megmenekült, bár az még kérdéses, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem beruházása mikor és hogyan fog megvalósulni.
Vigh Tamás hosszú pályafutása során számos jelentős művet alkotott, melyek közül több is kiemelkedik, mint például a Ferenciek terén található, már nem létező IBUSZ-iroda díszei, a székesfehérvári Tánc, a kőbányai Éjszaka, a zuglói Harsonások, a Salgótarjánban álló Szarvas és farkas, az esztergomi Városalapító vitéz szobra, a visegrádi Életfa, valamint a Budapest szívében található Sztehlo Gábor-emlékmű.
