Az egyiptomi piramisok építésének rejtélye talán megoldódott
Az Észak-Karolinai Egyetem kutatócsoportjának új felfedezése lehet a kulcs az ókori egyiptomiak piramisokhoz szükséges kőtömbök szállításának rejtélyéhez.
Sokáig rejtély volt, hogy az ókori egyiptomiak hogyan építették meg a hatalmas piramisokat, különösen azokat a kőtömböket illetően, amelyeket a Nílustól távol kellett szállítaniuk. A kutatók régóta sejtették, hogy a folyó lehetett a kulcs a logisztikai probléma megoldásában, de a Nílus és a piramisok közötti távolság miatt ez a teória kérdéses volt.
Az Észak-Karolinai Egyetem wilmingtoni kutatócsoportja, melynek tagja Eman Ghoneim is, most úgy véli, hogy a piramisokat valószínűleg a Nílus egy régóta elveszett, ősi ága mentén építették. Ezt az ágat ma már sivatag és szántóföld takarja.
A kutatók radaros műholdfelvételek, történelmi térképek, geofizikai felmérések és üledék mintavételek segítségével térképezték fel az ősi folyóágat, amelyet Ahramatnak neveztek el, utalva az arab piramisok szóra. Megállapították, hogy a Nílus ezen ágát valószínűleg homokviharok temették be évezredekkel ezelőtt, és a folyamat valószínűleg egy nagy szárazság idején zajlott mintegy 4200 évvel ezelőtt. A folyóág hossza körülbelül 64 kilométer volt, szélessége pedig 200 és 700 méter között változott, mélysége legalább 25 méter lehetett.
A radar révén a kutatók átláthattak a homokfelszínen, felfedve az egykori folyókat és rejtett építményeket. A helyszínről származó üledékmagok aztán megerősítették a meder jelenlétét. Az egyiptomi piramisok építésének egyes részletei napjainkban sem tisztázottak. Az biztos, hogy az alapanyagok többsége délről származott, a köveket pedig sokkal egyszerűbb lett volna a folyón szállítani, mint a szárazföldön.
A Nature szaklapban megjelent tanulmány szerint a csapatnak radartechnológia segítségével sikerült a homok alatti rejtett objektumokról képeket készíteni. A vizsgálatok a rejtett folyóágakat és ősi építményeket is feltártak, amelyek a piramisok túlnyomó többségéhez közel, majdnem az építmények mellett voltak megtalálhatók.
Dr. Suzanne Onstine, a tanulmány egyik társszerzője a BBC-nek azt mondta, „az adatok azt mutatják, hogy volt egy olyan vízi út, amelyet nehezebb blokkok, építőelemek és emberek szállítására lehetett használni”. A kutató szerint a folyóág felfedezése segít megérteni, hogyan építették az ókori egyiptomiak a piramisokat.
A kiszáradt folyóág felfedezése segít megmagyarázni a magas piramissűrűséget Gíza és Al Lisht (a Középbirodalom temetkezési helye) között, a szaharai sivatag ma egy barátságtalan területén. A folyóág piramiskomplexumokhoz való közelsége arra utal, hogy „aktív és működőképes volt a piramisok építési szakaszában”.
Dr. Onstine kifejtette, hogy az ókori egyiptomiak „a folyót tudták felhasználni a nehéz tömbök szállítására, nem pedig emberi erőt”. Hozzátette, hogy ez a megoldás sokkal kevesebb erőfeszítést igényel. A Nílus az ókori Egyiptom létfontosságú folyója volt, és máig az is maradt.