Fiú hosszú haja miatt nem íratható be egy brit iskolába

Egy brit anya, Sophie Vernon-Jones nem tudja beíratni fiát, Kobie-t egy nottinghamshire-i általános iskolába, mert a gyermek haja túl hosszú.

Sophie Vernon-Jones, aki fodrászként dolgozik, arról számolt be, hogy amikor megpróbálta beíratni 3 éves fiát, Kobie-t az általános iskolába, az intézmény azt a feltételt szabta, hogy a gyermeknek le kell vágnia a hosszú szőke haját, vagy kontyba kell fognia, különben nem léphet be az iskola területére. Az iskola képviselői még azt is megkérdezték tőle, hogy miért is van szüksége a fiúnak hosszú hajra.

A 30 éves kétgyermekes anya úgy véli, hogy ez a megkülönböztetés nem történt volna meg, ha lánygyermekről lenne szó, és kritizálja az iskolát, amiért nem fogadják el fiának hajviseletét. Az iskola szabályzata szerint a diákoknak olyan hajviseletet kell hordaniuk, amely nem zavarja meg őket a tanulásban, és a szabályzat kifejezetten tiltja a felborotvált és a festett hajat is.

Sophie Vernon-Jones szerint az iskola hozzáállása diszkriminatív, és felháborodásának adott hangot, mondván: "Ez nem börtön, nem a hadsereg, nem tábor, hanem egy iskola. Azt mondani, hogy nem lehet hosszú a hajad és nem lehet ilyen stílusban, szerintem diszkrimináció".

Bár az iskola meghívta őket egy nyári szülői értekezletre, hogy megvizsgálják, eleget tettek-e a feltételeknek, az anya úgy döntött, hogy másik intézményt keres fiának. Az új iskola elfogadóbbnak tűnik, de Vernon-Jones csak 50 százalékos esélyt lát arra, hogy Kobie szeptemberben el tudja kezdeni az iskolát, és nem kell otthon tanítania. Az eset kapcsán nem érkezett további információ, így a fiú jelenlegi iskolai helyzetéről nincs friss hír.

A brit társadalom hajviselettel kapcsolatos szabályozásai és előítéletei nem új keletűek, és nem csak az iskolákban jelentkeznek. Egy másik brit történetben, amely egy Dersingham nevű falucska egyik házának homlokzatán található hat macskanyomról szól, a tulajdonos, Tracey Jones arról számolt be, hogy az otthona röviddel 1901 előtt épült, és a meglepő nyomok valószínűleg akkor kerültek a téglákra, amikor a napon száradó, kiégetés előtt álló darabokon átsétált egy macska. Ez a történet is mutatja, hogy az állatok és az emberek hagyatéka gyakran váratlan módon örökíti meg a múltat és a kulturális szokásokat.