A Majaki atomkatasztrófa: A szovjet titok, ami Csernobilnál is súlyosabb volt

Az 1957-es majaki tragédia még Csernobilnál is kétszer nagyobb szennyeződést okozott, de a szovjet vezetés sem a saját népét, sem a nyugati világot nem tájékoztatta az eseményekről.

A majaki atomerőmű létezéséről hosszú ideig semmit sem lehetett tudni. A komplexumot, amely 17 ezer embert foglalkoztatott, még a térképeken sem jelölték, mivel a szovjetek titkos atomfegyver-terveinek részét képezte. Az építkezések 1945-ben kezdődtek, és már az elejétől fogva nem vették figyelembe a radioaktív anyagok kezelésére vonatkozó előírásokat. Ennek következtében 1953 és 1998 között összesen harminc nagyobb baleset történt az erőműben. A hűtővíz a Tecsa folyóból származott, amelyet a használat után, radioaktívvá vált állapotban engedtek vissza, így szennyezve körülbelül 120 ezer ember ivóvízkészletét. A felhasznált hűtővizet később egy tóba vezették, amely 1968-ban kiszáradt, és a radioaktív iszap a szél segítségével szétszóródott egy 25 ezer négyzetkilométeres területen.

A legnagyobb baleset, a Kistim-tragédia 1957-ben történt, amely kétszer akkora szennyeződést eredményezett, mint a csernobili katasztrófa. A baleset előzménye, hogy egy évig nem foglalkoztak egy meglazult hűtővezetékkel, ami miatt leállt egy 250 köbméteres tartály hűtése, amely tele volt radioaktív és robbanékony vegyszerekkel. A tartály kiszáradása után bekövetkezett robbanást több száz kilométerről is lehetett látni, de a szovjet sajtó villámlást és északi fényt emlegetett. A szovjet vezetés a katasztrófa eltussolása mellett csak a lakosság egy nagyon kis részét menekítette ki, és a Nyugatot sem tájékoztatta, mivel a szennyeződést a szél az Urál régióba terítette szét.

A tragédia után tíz napon belül körülbelül 200 ember vesztette életét, de a becslések szerint összesen 250 ezer embert érintett a sugárzás, akik betegedtek meg vagy haltak meg. A pontos számokat nehéz megállapítani, mivel a szennyeződést a szél nagyobb területen szórta szét, és a szovjet vezetés sem ismerte el a történteket. A nyugati világ csak akkor szembesült a katasztrófa méreteivel, amikor Mihail Gorbacsov 1980-ban nyilvánosságra hozott bizonyos dokumentumokat.

A Roszatomhoz tartozó területen ma is folyik a munka, egy újrafeldolgozó-létesítmény és hét atomreaktor található ott. 2003-ban a lakosság tiltakozása nyomán az üzemeket bezárták. Az atomhulladék-lerakó azonban továbbra is tárolja a világ atomszemétjét, 1998-ig például a Paksról származó radioaktív hulladékot is ide szállították. A Karacsáj-tó napjainkban is az egyik legszennyezettebb hely a világon.