Biztos nem éri el Magyarország a német szintet az előrelátható jövőben – jelezték az Index kérdésére gazdasági szakértők az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány rendezvényén.
Közép-Európának az elmúlt években komoly gazdasági és energetikai kihívásokkal kellett szembenéznie, amelyeket az Ukrajnában zajló háború és a Covid-világjárvány elhúzódó hatásai táplálnak. Ugyanakkor számos ország a növekedés útjára léphet, Magyarországon például 2-3 százalékos bővüléssel számolnak idén a szakértők és az Európai Bizottság is.
– mondta Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója az Oeconomus „Gazdasági és energetikai kihívások háborúk és globális turbulenciák idején” címmel rendezett konferenciáján. A szakértő megjegyezte, hogy kapcsolatban állunk Németországgal és a nyugat-európai országokkal, de ezt a gazdasági előnyök szempontjából nem használjuk ki maximálisan, pedig a kapcsolatok erősítése kulcsfontosságú lehet a kelet-közép-európai régió jövőbeli jólétéhez.
A rendezvényen meghívott lengyel szakértők bemutatták az SGH Warsaw School of Economics és az Economics Forum legújabb tanulmányát, és megvitatták a gazdasági kihívások és az energetikai nehézségek témáját magyar szakemberekkel. Habár a növekedés már beindulhatott a régiónkban, kérdéses annak mértéke, így az is, hogy mikor érhetjük el az uniós átlag vagy akár Németország szintjét.
– jelezte Piotr Maszczyk, a Varsói Közgazdasági Iskola alapképzési dékánhelyettese, a Makrogazdasági és Államgazdasági Tanszék vezetője. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a német életszínvonal elérése közel sem garantált. Emlékeztetett, hogy hatalmas demográfiai válság tombol Lengyelországban, a legalacsonyabb a termékenységi rátájuk az Európai Unióban, ami a gazdasági teljesítményükre is rányomja majd a bélyegét. Óriási fenyegetésnek nevezte azt is, hogy országaink a közepes jövedelem csapdájába eshetnek. Elmondta, hogy ugyan az optimista forgatókönyv szerint 20 éven belül elérhetjük Németország szintjét, azért ez közel sem biztos, vannak kevésbé optimista előrejelzések is.
A lengyel professzor szerint a negatív forgatókönyv ugyanannyira valószínű, mint a pozitív. Szerinte ez az eredmény kellene, hogy zavarja a kormányt és a politikát is. Az Index kérdésére, hogy reális-e, hogy Magyarország elérje Németország fejlettségi szintjét, a professzor a következőt választ adta:
Több régiós problémát is kiemelt, amelyek meghatározhatják a 2020-as évtizedet:
- az agyelszívás,
- az elöregedő népesség,
- a globális széttöredezettség a politika miatt
- és a nyugat-európai gazdaságok csökkenő versenyképessége az új technológiák és az innováció terén.
Molnár Dániel, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője arról beszélt, hogy a mostanihoz hasonló válságok idején kiemelten fontos, hogy az egyensúlyi mutatók, például a költségvetési hiány, a folyó fizetési mérleg hiánya és a foglalkoztatottság rendben legyenek. Kiemelte, hogy az utóbbi években a válságok mellett is nagyon alacsony maradt a magyar munkanélküliségi ráta.
– húzta alá a szakértő, megjegyezve, hogy Kelet-Közép-Európa bővülési potenciáljának kiaknázása, és a növekedési többletünk hosszabb távú fenntartása komplex kormányzati és gazdaságpolitikai stratégiát igényel, különösen, hogy Európa globális gazdasági szerepe is jelentősen változik. Mint ismert, a kontinens versenyképességét jelentősen rontotta az energiakrízis. Kiváltképp a német gazdaság szenvedi meg a dráguló energiát és az ázsiai konkurencia előretörését, ami látványosan tetten érhető például az elektromos járművek piacán.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy a GDP-nél vannak fontosabb, jólétet jelző indikátorok, ilyen például az alacsony szegénységi ráta. Molnár úgy véli, hogy a döntéshozóknak az életszínvonal emelését célzó politikákra kellene összpontosítaniuk.
Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója szerint Magyarország sokkal felkészültebb volt a mostani válságok esetében, mint a 2008–09-es gazdasági válság idején, ami kifejezetten fontos volt abban, hogy el tudtunk kerülni egy mélyebb recessziót. A szakértő szintén úgy véli, hogy az előrelátható jövőben nem érjük utol Németországot.
A második panelbeszélgetésen Cseh Tamás, az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója rögtön feltette a kérdést, hogy mit is jelent az energiakrízis kifejezés, véleménye szerint ugyanis ilyenről most nem beszélhetünk. Kiemelte a nukleáris energiába való befektetés fontosságát, mivel egy olyan energiaforrásról van szó, amely rendkívül kiszámítható és stabil, ráadásul nulla CO2-kibocsátást eredményez.
A szakember szerint ezt a problémát csak edukációval lehet kezelni, egy racionális és nem ideologikus zöldátmenetre van szükség.
Dorota Niedziółka, a Varsói Közgazdaságtani Iskola mesterképzési programjának dékánja, a Gazdaságföldrajzi Tanszék vezetője arról beszélt, hogy 2022 egy különleges év volt, mivel a háború kitörése miatt hirtelen kellene növelni a megújulók arányát az energiamixben vagy más gázforrást találni Oroszország helyett.
A tengerparttal nem rendelkező országok (landlocked countries) fogalma kapcsán Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője úgy fogalmazott, hogy XX. századinak tartja a fenti kifejezést, véleménye szerint ma már nem a logisztika a probléma, hanem a hosszú távú gazdasági és geopolitikai bizonytalanság.
Mernyei Ákos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense ezzel szemben úgy érvelt, hogy még mindig érezhető hátrány a tengerpart hiánya, hiszen ebben az esetben meg kell nézni, hogy milyen lehetőségek vannak még az országon belül az energiaszükségletek biztosítására. Magyarországon kevés ilyen lehetőség van, a geotermikus, illetve a víz- és napenergiát lehet említeni, azonban a megújulóknak is van hátulütője, a szakértő szerint ezért van nagy szükség a nukleáris energiára, amely a legolcsóbb és legmegbízhatóbb energiaforrás. Emlékeztetett, hogy Magyarországnak már régóta kiemelten fontos az energiaszuverenitás, az elmúlt évtizedekben is mindig kerestük az alternatívákat az energiabeszerzés terén.
Deák András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének munkatársa és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet tudományos főmunkatársa kijelentette, hogy az orosz gáz immár nem megbízható energiaforrás, hiszen a szállítás folyamatos veszélyben van, így már nem Oroszország a záloga az energiabiztonságnak Európában.