1934. március 12-én született Kőbányán, munkáskörnyéken. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára járt, de diplomáját csak 1986-ban vehette át, 1957-ben letett államvizsgái után ugyanis diplomamunkaként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökével, Háy Gyulával egyeztetett. Háyt azonban az 1956-os forradalomban játszott szerepéért letartóztatták, az új osztályfőnök pedig ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát.

Erre nem volt hajlandó, inkább a főiskolát otthagyva bányásznak állt. Ezután még többféle kétkezi munkát kipróbált: volt kertész, konzervgyári munkás és javítóintézeti nevelő, úgyhogy „alulnézetből” is megismerte az életet. Újabb fordulatként éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, hogy írjon meg egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ottragadt dramaturgként.

Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent meg, és nyomban a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a lexikonban csak főbb műveinek felsorolása fél oldalt tölt meg: félszáznál több szépirodalmi és harmincnál több riportkönyve jelent meg, amelyek több mint tízmillió példányban keltek el. Korai elbeszéléseinek kedvelt helyszíne a külváros világa volt, későbbi regényeiben feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedett protestánsokról, A napló Che Guevara életéről szól.

Több színdarabját is bemutatták. A hatvanas évek közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas években a Ludas Matyi című élclap és a Magyar Nemzet napilap munkatársa volt. Szatíráiban és aforizmaköteteiben is a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.

A legnagyobb sikert riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták. Ezekhez szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. A maga korában revelációként hatott a Tisztelet Komlónak, az Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, A tékozló koldus, a Bűn az élet megjelenése - utóbbi kapcsán rasszizmussal is meggyanúsították. Utolsó könyve Ha elhagysz, veled mehetek? címmel 2022-ben jelent meg, az író abban az évben, 89 évesen halt meg.

Moldova György megítélése vegyes: sokan a volt rendszer kritikusát látták benne, mások – főként utólag – úgy vélekedtek, hogy annak inkább védelmezője volt, megkérdőjelezik szociológiai módszereit, forráskezelését. Ő maga soha semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, baloldali rokonszenvét azonban soha nem titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, sarkos kijelentései is nagy feltűnést keltettek: hevesen tagadta az egykori pártfőtitkár bűneit, akit „proletár szentnek” is nevezett.

A világ talán legtöbbet focizó írója a Szocreál, később Hunreál jobbhátvédje volt, szavai szerint azért, mert ahhoz nem kellett ész, csak erő.

A kitüntetések saját bevallása szerint nem érdekelték, pedig jónéhány volt neki belőle: 1973-ban és 1978-ban József Attila-díjat kapott (a kitüntetést 1957-ben nem vette át), 1983-ban Kossuth-díjas lett. 1981-ben övé lett a Karinthy-gyűrű, 1993-ban Nagy Lajos-díjjal, 2010-ben Prima Primissima, 2022-ben Radnóti Miklós antirasszista díjjal ismerték el. Leginkább mégis a tiszteletbeli vasutasnak járó Arany Sípjára volt büszke. 

A rádiókabaréban felolvasott humoros történeteinek poénjaiból szólás lett, szavai szerint már életében két utcát is elneveztek róla: a Szép utcát és a Mester utcát. Nevéhez kötődik egyebek között a ferencvárosi koktél feltalálása is, amelynek receptje egy rész rum meg két rész rum, de jól összerázva.