Frankenstein teremtménye: de mire tanít a szörnyeteg?
Több mint kétszáz éve annak, hogy Mary Shelley világhírűvé vált regénye, a Frankenstein életre keltette a hulladarabokból összevarrt szörnyeteget.
A regény óta a kreatúra az irodalom- és szellemtörténet, valamint a tudomány állandó szereplője lett, az emberi hübrisz és a tudósok mindenhatóság-fantáziájának megtestesítőjeként. A mű 1816-ban, Mary Shelley, későbbi férje és Lord Byron társaságában íródott, egy viharos nyáron, amikor a rossz időjárás miatt a társaság a villa falai közé kényszerült, és horrortörténetek írásával ütötték el az időt.
Shelley regényében Viktor Frankenstein, a rendkívül okos és becsvágyó fiatalember kutatásai által teljesen magával ragadtatva, nem veszi figyelembe cselekedetei következményeit. A történet tanulsága, hogy ne hagyjuk magunkat elvakítani a tudomány diadala által.
A mű további fontos üzenete, hogy Frankenstein a démoni alkotásának megszállottja lesz, és emiatt elzárkózik a külvilágtól, nem tartja a kapcsolatot a családjával és barátaival. A kutatásnak átláthatónak és társadalmi ellenőrzés alatt kell állnia, a tudósoknak pedig nyíltan kell kommunikálniuk munkájuk értelmét. Ez azért fontos, hogy ne váljon valósággá az, amit Mary Shelley kiötlött.
