A Hamász által tavaly október 7-én kirobbantott háború már 100 napja tart, az első rohamban a palesztin fegyveresek 1200 izraelit megöltek, és mintegy 250-et túszul ejtettek. Azóta 121-et engedtek el közülük, míg az izraeliek cserébe 240 palesztin foglyot bocsátottak szabadon. 

Adina Mosét például otthonából rángatták ki a terroristák október 7-én, és Gázába hurcolták, ahol öt emelettel a föld alatt lévő alagutakba kényszerítették. Cipő nélkül, mezítláb kellett órákon át menetelnie, míg eljutott arra a helyre, ahol teljes sötétségben tartották fogva. De a foglyul ejtett gyerekekre sem voltak tekintettel: azt mondták nekik, hogy a teljes családjukat kiirtották, senki nem akarja visszakapni őket, nincs már otthonuk.

A túszok családtagjai elrabolt szeretteik kiszabadítását követelték az izraeli kormánytól vasárnap Tel-Avivban, az Elraboltak terének átnevezett központi téren. Többük részt vett egy alagutat formáló installáció megnyitóján, amely lehetővé teszi a látogatóknak, hogy átéljék, milyen körülmények között tartják fogva a túszokat Gázában. Száz perces sztrájkot tartottak a száznapos háború és az elhurcoltak iránti szolidaritás jeleként az izraeli vállalatokban és kórházakban, de száz percre leállították az oktatást is több iskolában. Idehaza az Újbudai Zsinagóga szervezett akciót ősi fegyverrel: tfilinrakással és zsoltárolvasással. Mind a 129 még fogságban lévő izraeli túsz képét egy-egy magyar zsidó tartotta magasba, és a közös imáról készült képeket elküldik az érintett családoknak.

Ezzel párhuzamosan a Gázai övezetben szárazföldön, vízen és levegőben is folytatódtak a hadműveletek. Ottani források szerint

az október 7-e óta meghalt palesztinok száma hamarosan eléri a 24 ezret, a sebesülteké pedig már meghaladta a 60 ezret. Hozzáteszik: nagyjából kétharmaduk nő és gyerek.

Izrael az övezetet irányító Hamászt teszi felelőssé a civil áldozatok magas számáért. Azt állítja, hogy a terrorszervezet harcosai polgári épületeket használnak katonai célokra, és sűrűn lakott városi övezetekből indítják támadásaikat. Annyi bizonyos, hogy ezek az akciók sokszor balul sülnek el, és saját soraikból szednek áldozatokat. Ilyen volt például a gázavárosi kórházat ért rakétacsapás, amit sokáig az izraeli hadseregre próbáltak rákenni. 

Az offenzíva a gázai palesztinok 85 százalékát menekülésre kényszerítette, a menekülttáborokban pedig tízezrek szenvednek járványoktól.

Több emberrel fognak végezni a fertőző betegségek, mint amennyivel a bombázások

– figyelmeztetett Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója. Márpedig Gáza felét a földdel tették egyenlővé a bombázások, így ha véget érne a háború, akkor sem tudni, hogyan folytatódhatna az élet.

A egészségügyi infrastruktúra összeomlott az övezetben, a kórházak több mint fele nem működik a gyógyszerek, az áram és az üzemanyag hiánya miatt – állítják az ENSZ megfigyelői, akiket egyébként szintén nem kímélnek a támadások: 148 segélyszervezeti munkás és legalább 337 egészségügyi dolgozó vesztette életét. 

A helyi lakosok nagy része éhezik, a WHO szerint az élelem- és vízhiány miatt humanitárius katasztrófa fenyeget. 

Két napja nem kaptunk semmi ételt a hatóságoktól, az ivókutakhoz pedig órákat kell sorban állni. Félek, hogy a gyermekeim nem fogják ezt sokáig bírni

– mondta Tahani Naszir palesztin édesanya, aki egy abból az 1,9 millió emberből, aki Gáza északi részéről menekült el.

A helyzet még Rafahban, az egyiptomi határátkelőnél is kritikus, annak ellenére, hogy a segélyszállítmányok szinte kizárólag itt jutnak be az övezetbe. A teherautókat ugyanis belépéskor vagy a Hamász emberei foglalják le, vagy fosztogatók áldozatául esnek.

De a háború legborzalmasabb arcát azok a testkamerás felvételek mutatják, amelyeket a Hamász terroristái készítettek nők megerőszakolásáról. A túlélők csoportos nemi erőszakról, nemi szervek megcsonkításáról és az intim részekbe leadott lövésekről vallanak.

Fotó: Wolfy