A magyar labdarúgó-válogatott azzal a tudattal lépett pályára Szófiában, hogy ha nem kap ki, biztosan kijutott a 2024-es Európa-bajnokságra.

A bolgár rendőrség csaknem hermetikusan lezárta a Vaszil Levszki Stadion 700-800 méteres környezetét kordonokkal és az út szélén két-három méterenként álló rendőrsorfallal. Történt mindez bő hat órával a kezdés előtt! Viszont kiváló figyelmeztetés is volt, délután nem lehet elég korán megindulni a Bulgária–Magyarország Eb-selejtezőnek hosszas huzavona után otthont adó szófiai aréna felé, ha az ember nem akar elkésni, netán bajba keveredni egy kóbor vízsugár rossz oldalán - olvasható az Index oldalán.

Így is lett, a három órával kezdés előtti start még épp ideálisnak bizonyult, bár az így sem volt épp mosolykeltő, amikor a metró mindenféle előzetes jelzés nélkül csakúgy áthaladt a stadionhoz legközelebb eső állomáson. Séta, az első sor kordon, több száz rendőr és jobb kézre a park szélén egy vízágyú. Igazoltatás, néhány mondatni diplomatikus csevely, aztán egy jelentősebb kerülővel irány tovább a főbejárat felé. A rendőri tereléssel viszont épp annyit sikerült elérni, hogy belecsússzunk a bolgár ultrák által kezdeményezett demonstráció első helyszíni megmozdulásaiba. Az ekkor még csak párszáz fős tömeg hangosan szapulta a helyi szövetség jelenlegi elnökét, Boriszlav Mihajlovot és az egykori remek kapus alelnökét, Jordan Lecskovot.

 A magyar válogatott állandósuló mezőnyfölénye mellett a bolgár csapattól csak egy-egy kontrára futotta, az sem igazán a kapunkra, mint inkább a kapusunkra volt veszélyes. Kiril Deszpodov ütközte le a tizenhatoson kívül tisztázó Dibusz Dénest. 

Ahogy telt az idő, egyre feltűnőbb lett a csend, no nem a stadionon belüli, hanem a kintről érkező hangok, morajlások elhalkulása, majd teljes eltűnése. Mintha csak a kezdés előtti vízágyúzás tudatos lépés lett volna a szervezők és a rendőrök részéről, hogy a mérkőzés idején nemhogy valaki betörjön a játéktérre, lehetőleg az utcákon összegyűlt ultrák hangja se érjen el a pályáig. 

A tizedik percben egy kisebb hangrobbanás aztán csak összejött, amelyet hosszas, már-már színházi taps kísért: Szoboszlai jobbról elvégzett szabadrúgása után Ádám fejelt közvetlen közelről a hazai kapuba (0–1). Először a 20. percben kellett felszisszennünk egy veszélyesebb hazai akció miatt, ám a leshatárról kilépő Deszpodovot tanítanivaló módon szorította ki Szalai és a kapujából kilépő Dibusz kettőse. 

A mieink labdabirtoklási fölénye a folytatásra is megmaradt, de mintha a lelátói hangulat hiányába sikerült volna a csapatnak kicsit „bele aludni“ a játékba, egy-egy pontatlanra sikerült mélységi passzon kívül nem tudtunk mit felmutatni a bolgár tizenhatos környékén. Daniuel Naumov kapus már-már unatkozni is látszott a tizenegyes pontjának magasságában bemelegítő-mozdulatokat végezve. Ám mielőtt a házigazda igazán elhihette volna, hogy lehet keresnivalója ezen a meccsen, jött Valentin Antonov kiállítása Ádám megtaposásáért a 36. percben. Három perccel később pedig ismét villant a piros, ezúttal viszont hosszas videózás után a játékvezető visszavonta azt, pedig, egyértelműnek tűnt a kontakt Botka és Ilia Gruev között. Végül mégis előbbi kapott sárga lapot műesésért... Talán a VAR-szobában ülő lengyel Piotr Lasyk nem akarta, hogy ilyen korán megpecsételődjön a bolgárok sorsa. 

A döntés után alig több mint egy perc telt el, ismét földre került egy magyar a hazai tizenhatosnál, ezúttal viszont egyből jött a színészkedésért kiosztott sárga lap Kerkeznek. A visszajátszások alapján Viktor Popov keze ugyan valóban elérte a 20 éves szárnyvédő arcát, ám azt is nehéz lett volna vitatni, ettől a magyar fiúnak aligha a gyomra fájdult meg, ahová először kapott, míg földre csuklott. A hatperces ráadás utolsó percéhez érve Nagy Ádám beadásából Nego szerezhette volna vissza a vezetést a magyar válogatottnak, de éles szögből leadott kapáslövése az oldalhálóban végezte.

A második félidőre érezhetően nagyobb elánnal jött ki a magyar válogatott, előbb Szoboszlai majd Nagy veszélyeztetett egy-egy lövéssel, nem sokkal később pedig a csapatkapitány lapos centerezéséből Csoboth kerülhetett volna ziccerbe, ám gyanús körülmények között a földön végezte – a játék meg mehetett tovább. Az 51. percben ismét az újpesti támadó került helyzetbe, ezúttal pedig nem lehetett nem lefújni az ellene elkövetett szabálytalanságot. Szoboszlai szabadrúgása után néhányan már gólt kiáltottak, ám a labda, ha csak centikkel is, de a bal alsó mellé csapódott. Csak idő kérdésének tűnt, mikor törik át a bolgár retesz. 

Az 58. perc aztán nekünk nem tetsző fordulatot hozott: Kerkez néhány csel után hosszan szöktette magát a tizenhatos bal oldalánál, majd összecsúszott Alex Petkovval, amiért megkapta a második sárga lapját, így a mieink is tíz emberre fogyatkoztak. Rossi azonnal belenyúlt a meccsbe, a támadósorból lehozva Csobothot, és beküldve a védelem bal szélére Nagy Zsoltot. Azonban tíz a tíz ellen is maradtunk mezőnyfölényben, sőt, talán valamivel több területünk is jutott az ellenfél térfelén, köszönhetően a kijjebb merészkedő, egy-egy kontrával ismét megpróbálkozó bolgárokkal szemben. Ugyanakkor az is egyre jobban érződött, felesleges kockázatot még véletlenül sem szeretnénk vállalni, elvégre az egy pont is elég lett volna a matematikai bizonyossághoz. Szoboszlainak akadt egy ígéretes cselsorozata majd átlövési kísérlete, aztán Szalai balról érkező beadásánál mentettek üggyel-bajjal a bolgár védők. 

De így is bajba kerültünk: a 77. percben Deszpotov egy cselsorozat után okosan beakasztotta a lábát a rossz ütemben kitámasztó Szalaiéba, ezért pedig Daniel Stefanski tizenegyest ítélt. Bár előtte kissé hosszan szöktette magát, így véleményes lehetett volna a büntető jogossága, a VAR-szoba nem jelzett. A lehetőséget kiharcoló Deszpotov pedig a 79. percben gólra is váltotta azt.  

Kettőscserével frissítettünk az utolsó tíz percre, amelyet Szoboszlai jó 30 méterről eleresztett, remekül tekeredő szabadrúgása és Naumov ennél is bravúrosabb védése nyitott meg. A bolgárok egyre többet tördelték a játékot, újra meg újra gondolkodás nélkül lefaultolva a mieinket, ha azok labdával a tizenhatosuk bőven vett előterébe léptek. Ebből akadt is egy újabb ígéretesnek tűnő Szoboszlai szabadunk, de a lövés ezúttal centikkel elzúgott a keresztléc felett. A magyar csapatkapitány vadul szívta a fogát és szökkent hármat-négyet, érezve, milyen közel volt az az oly sokat ígérő gól... 

Ismét hatperces hosszabbítás következett, melynek közepén Szoboszlainak adódott egy újabb ziccere, nagy szóló és szép cselek után azonban nyolc méterről mellbe lőtte a kivetődő kapust. Már-már elúszni látszott a hajó, amikor a 96. percben a magyar csapatkapitány utolsó veszélyes szabadrúgása után a menteni igyekvő Alex Petkov a saját kapujába bólintott.