Ferenc pápa elvesztette a kontrollt liberális forradalma felett

A katolikus egyházfő úgy tűnik, hogy a globális dél konzervatívjai és az európai ultraliberálisok kereszttüzébe került. Egyesek már egyházszakadásról vizionálnak.

Tavaly novemberben egy fagyos délutánon Berlin központjában néhány száz német katolikus politikus, teológus és iparmágnás gyűlt össze, hogy az utolsó simításokat végezze el egy ambiciózus reformon, amely lehetővé tenné számukra, hogy gyakorlatilag felülbírálják saját püspökeiket – és ezáltal a Szentszéket.

A Politico riportjában említett több órán át tartó, lármás gyűlésen a küldöttek arról panaszkodtak, hogy Ferenc pápa cserbenhagyta a német egyházat olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint az egyházi szexuális visszaélések, a melegházasság és a transzneműek jogai.

Andreas Lob-Hüdepohl teológus füstölgött: „A tudomány segítségével már rájöttünk, hogy több mint két nem létezik - és a pápa mégis elutasítja ezt! Senki sem tudja, mi az álláspontja, folyton változtatja a véleményét. Nincs egyértelmű vonalvezetés a tetteiben, nincs benne logika”.

Thomas Söding, a Német Katolikusok Központi Bizottságának alelnöke szerint Ferencet azért választották meg, hogy megújítsa a katolikus egyházat, de mivel a pápa nem tudott érdemi változást elérni, az egyház archaikus és változatlan maradt.

Ferenc pápa pápaságának kezdete óta felborzolta az egyházat a társadalmi vitákba való beavatkozásával, nemcsak a szexualitásról, hanem a gazdaságról, a bevándorlásról és a klímaváltozásról is. Bevezetett néhány valódi reformot, beleértve a magas rangú szentszéki tisztségek megnyitását a nők előtt, és híresen toleráns filozófiát vall.

Nem onnan érkeznek a támadások, ahonnan mindenki gondolta volna

A konzervatívok füstölögtek Ferenc öntudatosan populista megközelítése miatt, de a tekintélye elleni komoly jobboldali támadások elmaradtak. Ehelyett a nagyobb kihívást azok jelentették, akik azt kifogásolják, hogy a pápa liberális reformjai félszívűek voltak.

A progresszív katolikusok megragadták Ferenc azon törekvését, hogy némi konzultatív demokráciát vigyen az egyházba, amit „szinodalitásnak” nevezett el. Azóta ezt arra használják, hogy magukhoz ragadják a felszentelt papok számára fenntartott hatásköröket.

Az elmúlt év nagy részében a német kihívás végigsöpört a katolikus egyházon, ami a skizma veszélyére figyelmeztetett, és konzervatív szigorítást sürgetett.

Két tűz között

Jean-Claude Hollerich bíboros, Ferenc közeli szövetségese szerint a német egyház az „agresszív lobbizás” és az amerikai stílusú kultúrharcos polarizáció áldozata, ami „rombolja az egyház egységét”.

Ferenc pápa a liberális Európa és a túlnyomórészt konzervatív globális dél között vergődik, és nagyrészt azzal van elfoglalva, hogy megfékezze – vagy lecsillapítsa – a mindkét oldalról érkező szakadárokat és lázadókat.

A „szinódus a szinodalitásról” 2021-ben kezdődött, és tavaly egy hónapos római fórumban csúcsosodott ki, ahol mintegy 450 küldött vitatták meg a főbb kérdéseket különböző kulturális nézőpontokból.

Fennáll az egyházszakadás veszélye?

A jelenlegi szinódustól mindig is tartottak a konzervatívok, akik egy alattomos, woke-program trójai falovát látják benne.

Mario Grech bíboros, a zsinat főtitkára szerint a szinódus a valódi strukturális reformok bevezetésének utolsó nagy reménye.

Fernandez bíboros, az azonos neműek megáldásáról szóló nyilatkozat szerzőjeként, a „kétsebességes egyház” kompromisszumos programjának egyik prominens képviselője, és ez a gyakorlatban egy olyan elképzelés, amely de facto vatikáni politikává kezd válni.

A németek vagy mások, ha úgy döntenek, hogy visszafordíthatatlanul szakítanak Rómával, Ferenc pápa hogyan tudna ellenállni? – teszi fel a kérdést a lap.