A szeretteinkhez szóló utolsó szavak jelentősége

Hiába kívánjuk nap mint nap azt, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy elveszítjük az egyik szerettünket, az embernek ebbe az egy dologba tényleg nincsen beleszólása. A veszteség és gyász feldolgozása az egyik legnehezebb dolog az életben, és nem mindenkinek adatik meg az, hogy elbúcsúzhasson a szeretteitől. Akik ott lehetnek az utolsó pillanatban, azok sokszor nem találják a szavakat, pedig ezekben a pillanatokban sokkal nagyobb erejük lehet, mint azt gondolnánk.

Száz évvel ezelőtt még a társadalmi diskurzus része volt az elmúlás, mára azonban ezt felváltotta a hallgatás. A nehézségek ellenére a szerettek jelenléte és a kommunikált dolgok egyaránt fontosak, bár gyakran nehezen találjuk a megfelelő szavakat. A filmek romantikus képet festenek az elmúlásról, de a valóságban a helyzet sokkal embert próbálóbb lehet.

Annak ellenére, hogy nehéz lehet megtalálni a megfelelő szavakat, sokan bánják, hogy nem mondták el elhunyt szeretteiknek, mennyire szeretik őket. A The Wall Street Journal hospice nővérek véleményét kikérve meghatározott olyan szavakat és cselekvéseket, amelyeket érdemes lehet észben tartani ilyen helyzetben.

A hospice nővérek szerint a haldokló hozzátartozói számára a tájékozódás segíthet a felkészülhetetlenre való felkészülésben. A nyugodt légkör megteremtése a szobában a legfontosabb, mivel a haldokló sokkal jobban fél a haláltól, mint mások az ő már lélekben elfogadott elvesztésétől.

"Bár tényleg filmes klisének tűnik, mondjuk el azt, amit az életben is a legjobb érzés kimondani és hallani. Azaz, hogy „szeretlek”, „köszönök mindent”, „ne aggódj, jól leszek”, és hogy sajnáljuk vagy éppen megbocsátunk az illetőnek."

A fizikai jelenlét, mint egy kézfogás, simogatás vagy ölelés, mindkét félnek megkönnyítheti az utolsó órákat.

"Néha a legjobb, amit tehetsz, ha csendben ülsz, megfogod a kezét, és hagyod, hogy érezzék megingathatatlan, szeretetteljes jelenlétedet" – magyarázta a nővér.

Új kutatások szerint a haldoklók agya rögzíti azokat a hangokat, amelyeket hallanak, még akkor is, ha a test már nem reagál. A hallás az egyik utolsó érzék, amit elveszítünk a halálunkkor, és a palliatív ellátásban részt vevő „aktívan haldokló” betegek agya továbbra is aktivitást mutatott a szeretteik hangját hallva.

"Lehetséges, hogy egyes kognitív folyamataik még mindig működnek. Amit nem tudunk, az az, hogy megértik-e és megvigasztalják-e őket ezeket a szavak" – mondta Lawrence Ward, a tanulmány vezető szerzője, a British Columbia Egyetem professzora.

(Borítókép: Lpettet / Getty Images Hungary)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.