Az apai áldás jelentősége

A mesék világában és a valós életben egyaránt kiemelkedő szerepet kap az apai áldás, amely a gyermek életútjának meghatározó eleme lehet. Az elindulás a mesékben a komfortzónánkból való kilépést jelenti, ahol a sárkányok gyakran a saját félelmeinket testesítik meg, és az önmegvalósítás a cél, amit el kell érnünk. Az útra való felkészülés során a hamuban sült pogácsa, mint erőforrás, jelképezi az otthoni áldást és a családi szeretetet.

A hamuban sült pogácsa régi hagyományokat őriz, az aratóünnepi csemegéként is ismert volt, és a törzsi táltosok által készített szertartásos ételként a bőséget és egészséget szimbolizálta. A pogácsa varázsereje abban rejlik, hogy hazai gabonából készül, és magában hordozza az otthon emlékét, illatát, ízét, ami azt a biztonságot nyújtja, hogy van hová visszatérni.

Az apai és anyai szeretet különbözőségét Erich Fromm német pszichológus is megfogalmazza A szeretet művészete című könyvében, ahol az anyai szeretetet feltétlenként, az apai szeretetet pedig megszerezhető és elveszíthető érzésként írja le. Az apai áldás hiánya komoly lelki terhet róhat a gyermekre, amely akár éveken át befolyásolhatja az önértékelését és a világhoz való viszonyulását.

Az érzelmi intelligencia fejlesztése során gyakran előfordul, hogy az embereknek nehézséget okoz öt olyan pozitív mondatot felidézni, amelyek áldásként hatottak az életükre. Az áldások nemcsak ünnepélyes szövegek lehetnek, hanem humoros, mindennapi kis mondatok is, amelyek erőt adhatnak a kihívásokkal szembeni küzdelemben.

Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus hangsúlyozza az apai áldás fontosságát, és arra buzdít, hogy keressük meg saját életünkben azokat a mondatokat, amelyek erőt adtak nekünk. Az apai áldás és a hamuban sült pogácsa metaforája így összekapcsolódik, mint az erőforrások és a szeretet szimbólumai, amelyek elősegítik a gyermek életútjának sikeres megtételét.