Harrison H. Schmitt és az allergia a holdporra

Harrison H. Schmitt geológusként került a Holdra az Apollo-program keretében, és 1972 decemberében váratlanul rájött, hogy allergiás a holdporra.

Harrison H. Schmitt az Apollo-17 küldetés tagjaként járt a Holdon, ahol kőzetmintákat gyűjtött a Taurus-Littrow-völgyben, a Serenity-tenger közelében. A leszállóegységben, szkafanderének levétele után került érintkezésbe a holdporral, ami allergiás reakciót váltott ki nála. Az orra bedugult, és ez a hangján is érzékelhető volt. Azonban a negyedik érintkezésre már nem tapasztalt ilyen tüneteket. Schmitt szerint nem ő az egyetlen, aki hasonló problémát élt át, egy másik küldetés tagjának is meg kellett szakítania a munkáját a holdpor miatt. A tudós úgy véli, hogy a jövőbeli űrutazások során is számolni kell majd ezzel a problémával, amelyet mérnöki megoldásokkal lehet orvosolni.

Az Európai Űrügynökség szerint a holdporral érintkező űrhajósok többsége valamilyen szénanátha-szerű tüneteket tapasztalhat, amelyek általában enyhe orrdugulásban és tüsszögésben nyilvánulnak meg. A holdpor irritáló hatását az okozhatja, hogy ellentétben a Földön található porszemcsékkel, amelyeket a szél és a víz simára csiszol, a Holdon a por éles és érdes marad, ezáltal jobban irritálja a nyálkahártyát.