Veszélyben a kulcsfontosságú nyersanyagok - Az időjárási szélsőségek a zöld átállásra is lecsapnak
A nulla nettó kibocsátású energiára való átálláshoz szükséges kritikus ásványok több mint 70%-át fenyegeti az éghajlatváltozás. A hőterhelés és az aszály kockázata világszerte növekszik, ami miatt a cégvezetőknek fel kell gyorsítaniuk cselekvési terveiket azon kritikus fontosságú áruk előállításának védelme érdekében, melyek a globális népesség és gazdaság számára kulcsfontosságúak.
A réz-, kobalt- és lítiumtermelés több mint 70%-a jelentős vagy magasabb aszálykockázatnak lesz kitéve 2050-ig a magas kibocsátási forgatókönyv megvalósulása esetén, míg ma ez az arány még kevesebb, mint 10% . Az élelmiszernövények esetében a világ rizstermelésének 90%-a, a kukoricatermelés több mint 30%-a, a búzatermelés több mint 50%-a fenyegeti jelentős aszálykockázat 2050-ig.
Még ha a globális szén-dioxid-kibocsátás gyorsan csökkenne is, a világ rizstermelésének 87%-a, a kobalt- és lítiumtermelés több mint 70%-a, valamint a bauxit- és vastermelés mintegy 60%-a kerül veszélybe 2050-ig. A PwC vezérigazgatók körében végzett felmérésében a megkérdezett vezetők 47%-a már most is arra összpontosít, hogy megvédje munkavállalóit és fizikai eszközeit az éghajlati kockázatoktól.
A kobalt, a réz és a lítium, melyek az elektronika és a tisztaenergia-technológiák szerves részét képezik, 2050-re akár 70%-os kockázatnak lehetnek kitéve. A búza, rizs és kukorica, melyek az elfogyasztott kalóriamennyiség 42%-át teszik ki, már most is növekvő kockázatokkal néznek szembe. A rizst érinti a legelterjedtebb és legsúlyosabb kockázat, mivel annak mintegy 90%-a jelentős vagy nagyobb hőstressz-kockázattal fog szembenézni 2050-re.
A gyártásban, a közlekedésben és az infrastruktúrában használt létfontosságú fémek, különösen a világ bauxit- és vastermelésének több mint 60%-át érinti jelentős vagy nagyobb hőstressz-kockázat 2050-re. A világ cinktermelésének 40%-a lesz kitéve jelentős vagy nagyobb aszálykockázatnak.
A kilenc kritikus árucikk termelése kisszámú országban koncentrálódik, amelyek közül sokan egyre növekvő éghajlati kockázatokkal szembesülnek. A globális kínálat legalább 40%-a – de akár 85%-a – mindössze három országból származik.
Dr. Szalay Rita, a PwC jogi és adótanácsadási területének vezető ESG szakértője szerint nem elég csak a vállalati ökoszisztémára koncentrálni, hanem az ellátási lánc egészében kell csökkenteni a káros hatásokat és kockázatokat, és minél inkább fokozni az ellenálló képességet, kihasználva a lehetőségeket olyan termékek, szolgáltatások vagy üzleti modellek kialakítására, amelyek segítik a vállalatokat és a közösségeket az alkalmazkodásban. A nemrégiben bevezetett szabályozási lépések, mint a magyar ESG-törvény és az EU CSDDD irányelve, arra ösztönzik a nagyvállalatokat, hogy feltérképezzék ellátási láncukat, végezzenek kockázati felmérést, rendszeres átvilágítást és kezeljék a feltárt kockázatokat.