Az italok ára jelentősen nőhet a visszaváltási rendszer miatt

Az idei év elejétől bevezetett kötelező visszaváltási rendszer (DRS) jelentős költségnövekedést okozhat a gyártóknak és a kereskedőknek, ami az italok árának emelkedéséhez vezethet. A 24.hu által összegyűjtött információk szerint a gyártók a MOL MOHU-t és az energiahivatalt bírálják a díjak költségszerkezetének átláthatatlansága miatt, ami „hasraütésszerűen” dönthet arról, mennyit fizettetnek meg velük.

Az országosan bevezetett DRS keretében a 0,1 – 3 literes italcsomagolásokra vonatkozik a rendelkezés, amely értelmében a 400 négyzetméternél nagyobb élelmiszerüzletekben kötelező, minden más italt értékesítő árusítóhelyen már nem, de önként bármilyen üzlet csatlakozhat a rendszerhez. A rendszer működtetését a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt. biztosítja, amely a magyar állam által 35 évre koncesszióba adott hulladékpiac egy részét kezeli.

A DRS hivatalosan július 1-től indul, az élelmiszer-gyártók féléves felkészülési időszakot kaptak a csomagolások megfelelő jelölésére. Áprilisban érkeznek az üzletekbe az újonnan gyártott betétdíjas palackok, júliustól pedig kötelezően csak ilyenekben lehet kiszállítani az árut. Az új italcsomagolások megvásárlásakor a fogyasztóknak 50 forint visszaváltási díjat kell fizetniük, amit utalvány formájában visszakaphatnak, ha épségben visszaviszik a palackot.

A termékek ára azonban nem csak a 50 forintos betétdíjjal nőhet. A gyártóknak csatlakozási díjat és szolgáltatási díjat is kell fizetniük, amelyek a termékek árának emelkedését eredményezhetik. A csatlakozási díj darabonként 1-8 forint, a szolgáltatási díj pedig 10-20 forint között lehet.

A DRS költségeit a kibocsátott csomagolási hulladékok mennyiségének és a díjak összegének szorzataként becsülhetjük meg, ami éves szinten körülbelül 25 milliárd forintot jelenthet, szemben a korábbi 6 milliárd forintos környezetvédelmi termékdíjjal.

A gyártóknak a 50 forintos betétdíjat is előre kell finanszírozniuk, és adminisztratív költségekkel, valamint a csomagolások újratervezésével is számolniuk kell. A magyar rendszer komplexitása miatt a gyártók forgóeszközhitelből fedezhetik a kapcsolódó tőkeköltségeket.

A kereskedők számára is pluszköltségek keletkeznek, hiszen a MOHU által meghatározott kezelési díj – gépi üzemeltetés esetén 7,5 forint + áfa, kézi visszaváltás esetén 5 forint + áfa – nem fedezi az üzemeltetés valós költségeit. A Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség (MNKSZ) jelenleg is tárgyal a Mol-leánycéggel a kézi visszaváltás feltételeiről. A kereskedelmi érdekképviseletek szerint az üzemeltetés bekerülési költsége ennek a dupláját teheti ki, ami várhatóan áremeléshez vezet majd.

A gyártók már tavaly októbertől fizetnek EPR-díjat, amelynek költségei fokozatosan beépülhetnek a fogyasztói árakba. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint az EPR díjak kiskereskedelmi árakra való rászámolása 0,6 százalékos inflációs többletet eredményezhet. A CSAOSZ szerint az élelmiszer-kategóriában évi 3-5 százalékos drágulást okozhat a rendszer. A hazai vásárlóerő azonban annyira visszaesett, hogy az idén nem voltak jellemzők áremelések.

A FÉSZ bírálja a MOL MOHU által koncesszióba vett új hulladékgazdálkodási rendszert, mivel szerintük a rendszer túlárazott, és az EPR-díjak bevezetésénél nem volt szakmai konzultáció. A MOL MOHU szerint az EPR- és DRS díjakat az Energiaügyi Minisztérium határozza meg, és a díjak számítása a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) feladata. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója, Vörös Attila szerint a DRS-rendszer költségei összességében 25 milliárd forintot tesznek ki idén, ami több mint négyszerese a visszaváltási díj bevezetése előtti környezetvédelmi termékdíjnak.