A boldogság ügynöke: Bhután valódi arca
A távoli Bhután alkotmányos monarchiája a Bruttó Nemzeti Boldogság (BNB) koncepciójáról ismert, amely a lakosság boldogságát hivatott mérni. Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai dokumentumfilmje, A boldogság ügynöke, azonban rávilágít, hogy ez a koncepció nem tükrözi teljes mértékben a valóságot, és a statisztikák mögött rejlő emberi sorsok sokkal összetettebb képet festenek.
Bhután, a himalájai királyság, az első ország, ahol az alkotmány kimondja, hogy a kormánynak a lakosság boldogságát kell szolgálnia. A BNB-index segítségével rendszeresen felmérik a lakosság elégedettségét, és a hivatalos adatok szerint a bhutániak 93,6 százaléka boldog. A BNB koncepciója nemzetközi szinten is elismerést nyert, és több helyen is adaptálták a saját rendszerükbe.
A A boldogság ügynöke című dokumentumfilm azonban bemutatja, hogy a BNB-index nem adja vissza a teljes valóságot. A film alkotói, Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai, a lakosság jóllétét felmérő kérdezőbiztosok munkáját követve mutatják be a bhutáni társadalom sokszínűségét és a boldogság mögött meghúzódó sötétebb valóságot.
A film főszereplője, Amber Gurung, egy adatfelvevő hivatalnok, aki nepáli származású, és a 90-es évek etnikai tisztogatásai miatt elvesztette bhutáni állampolgárságát. Gurung személyes történetén keresztül a film rámutat a bhutáni társadalom problémáira, mint az alkoholizmus, a nincstelenség, a társadalmi kirekesztettség, a nők és az LMBTQ-emberek elnyomása.
A BNB-index mégis tanulságos lehet, hiszen felveti a kérdést, hogy mi tesz minket valójában boldoggá. Bhutánban a boldogság nem csak anyagi javakon múlik, hanem olyan tényezőkön is, mint a "karmatudatosság", a mentális jóllét, vagy a szomszédban való megbízás. A film végére kiderül, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem egy folyamatosan változó, ingadozó folyamat, amely gyakorlást és erőfeszítéseket igényel.
