A modern szélsővédők új korszaka a labdarúgásban
A klubfutballban már közel 15 éve, hogy olyan játékosok, mint Marcelo vagy Dani Alves újradefiniálták a szélsővédő szerepkörét, és ez a tendencia az idei Európa-bajnokságon is érvényesült. A korábbi tornákhoz képest, ahol a kulcspasszokat főleg a klasszikus irányítók és kreatív támadók adták, az idei Eb-n érdekes tendenciát figyelhettünk meg: a nyílt játékhelyzetből történő helyzetkialakításban a szélsővédők kerültek előtérbe.
Az elmúlt négy Európa-bajnokság adatait vizsgálva látható, hogy a kulcspasszokat korábban olyan neves játékosok szolgáltatták, mint Wesley Sneijder, Mesut Özil, vagy Andrea Pirlo. Azonban az idei tornán a nyílt játékhelyzetből történő helyzetkialakítás első öt helyezettje között három szélsővédőt találunk: a török Ferdi Kadıoğlut, a német Joshua Kimmichet és a francia Jules Koundét.
Az FBref adatai szerint az osztrák Alexander Prass és a svájci Michel Aebischer is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a nyílt játékhelyzetből gólhoz vezető akciókban. A throughball átadások terén Aebischer vezeti a tornát, ami korábban olyan játékosok jellemzője volt, mint Cesc Fàbregas vagy David Silva.
A 2016-os Európa-bajnokságon Toni Kroos és az albán Elseid Hysaj kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, míg a legutóbbi tornán Gareth Bale, Paul Pogba és Federico Chiesa voltak a figyelem középpontjában. Az olasz Giovanni Di Lorenzo és Leonardo Spinazzola párosa is fontos szerepet játszott az olaszok Eb-győzelmében.
Az idei Európa-bajnokságon a szélsővédők támadószerepe növekedett, ami a topligákban megfigyelhető trendeket követi. A modern szélsővédők irányító képességekkel rendelkeznek, kombinatív és dinamikus támadószelleműek, mint például az olasz Riccardo Calafiori vagy a német Antonio Rüdiger.
A spanyol–német mérkőzésen a németek 3-1-5-1-es felállása a szélsővédőkre bízta az egyszeres szélességet, míg a spanyolok duplán töltötték meg a széleket. A németeknél Joshua Kimmich és David Raum kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, míg a spanyoloknál Marc Cucurella és Dani Carvajal voltak a főszereplők.
A portugál és a francia válogatott szélsővédőinek használata kevésbé volt sikeres. Roberto Martínez és Didier Deschamps kritizált kapitányok nem tudták optimálisan kihasználni szélsővédőiket, mint például João Cancelo vagy Jules Koundé esetében.
Az Anglia–Svájc mérkőzésen az angolok szélsővédői, mint például Trent Alexander-Arnold, nem tudták megmutatni a várt teljesítményt, míg a svájci Michel Aebischer és Dan Ndoye bátor döntéseknek bizonyultak.
A holland–török mérkőzésen mindkét csapat vereséget szenvedett az osztrákok ellen, ahol a szélsővédők használata döntő szerepet játszott. A hollandoknál Denzel Dumfries és Nathan Aké, míg a törököknél Ferdi Kadıoğlu nyújtott kiemelkedő teljesítményt.
A szélsővédők új szerepkörének és a támadófutballban betöltött fontosságának elemzése folytatódik, és az elődöntők előtt újabb taktikai érdekességekkel jelentkezünk.
