Az EU és Kína konfliktusa a magyar kormány stratégiáját is befolyásolja

Hszi Csin-ping kínai elnök májusi európai, köztük budapesti látogatása után egyre több szó esik az Európai Unió és Kína között éleződő gazdasági konfliktusról, valamint a Magyarországon növekvő kínai beruházások gazdasági, politikai, társadalmi és környezeti hatásairól. A Fordulat folyóirat legújabb számában Gerőcs Tamás szociológus-közgazdásszal és Szabó Linda szociológussal beszélgettek a kínai–magyar kapcsolatokról és a magyar kormány szerepvállalásáról a kelet és nyugat közötti hídként.

Szabó Linda szerint a Fordulat folyóirat két száma a történelmi és globális szempontokat helyezi előtérbe, amelyek hiányoznak a közbeszédből. A 32. szám a 20. századi Kínát, míg a 33. szám a 21. századi globalizált Kínát mutatja be.

Gerőcs Tamás kiemelte, hogy a globális ipari hálózatok újjászervezése vezetett Kína nyugati terjeszkedéséhez és a nyugati hatalmakkal való konfliktusokhoz. A magyar kormány önjelölt hídszerepe a kelet és nyugat, a kínai és német ipar között szocialista előképekre épít, és a NER cégein áll vagy bukik a kormány kínai tőkére épülő fejlesztési stratégiája.

A 2008-as válság hatására Kína a piaci logika mentén kezdett el mozogni, ami a világgazdaság műhelyévé tette az országot. A válság rámutatott, hogy az exportvezérelt gazdaság nem fenntartható, és a belső régiók háttérbe szorulása is problémát jelentett. Kína válasza a tőkeintenzívebb fejlesztési modellre való átállás és az Egy út, egy övezet politika volt, amely a belső régiók infrastruktúráját is fejleszti.

A kínai vállalatok a 2010-es évek közepére meghatározó szereplőivé váltak több iparágban, és 2020 után már piacvezetőkké is váltak. A globális versenyhelyzet eltolódása miatt kiélezett konfliktushelyzet alakult ki, amely geopolitikai versengéssel is összekapcsolódik.

A magyar kormányzat a kínai tőkebefektetések és a kínai gyárépítések révén próbálja fenntartani a belpolitikai stabilitást. Hszi Csin-ping budapesti látogatása is ezt a célt szolgálta, demonstrálva, hogy a kínai vállalatok jelen vannak Magyarországon, még ha az EU büntetővámokat is vezetne be.

A magyar hídmodell a német autóipar és a távol-keleti akkumulátorgyártás igényeit szolgálja ki, miközben orosz energiaimportból tartja fenn magát. A kormányhoz közeli nemzeti tőkésosztály cégei fontos szereplőkké váltak ebben a folyamatban, amely a munkaerő és a környezet kizsákmányolására épül.

A Budapest–Belgrád-vasútvonal és más nagy infrastrukturális projektek részben kínai hitelből és kínai, valamint magyar cégek részvételével épülnek. A kínai hitelek kondíciói általában kevésbé szigorúak, mint az IMF-hiteleké, és nagyobb mozgásteret adnak az államnak a felhasználásban.