Orosvári Zsolt, a jótékonykodó családapa, beperelte az államot

Orosvári Zsolt éveken át segítette a kórházakat adományokkal, most mégis alacsony rokkantsági ellátásból kénytelen megélni. A férfi, aki két gyermekét egyedül neveli, beperelte a magyar államot, mert úgy véli, hogy az alacsony ellátás sérti az emberi méltósághoz való jogát, de a bíróság nemrég elutasította a keresetét.

Zsolt már ötéves korában súlyos egészségügyi problémákkal küzdött, amikor vakbele "eldurrant", és bár életmentő műtétet hajtottak végre, a hasüreg nem lett megfelelően kitisztítva, ami folyamatos gyulladásokhoz vezetett. Orvostól orvosig járva is dolgozott tovább, és egy klímakereskedéssel foglalkozó vállalat területi igazgatójaként tisztességes fizetést kapott, de 2008-ban orvosa válaszút elé állította: vagy befejezi a munkát, vagy végképp tönkremegy az egészsége. 2010-ben megkapta a rokkantnyugdíjat.

A rokkantsági járadék körüli kaotikus helyzet 2011-ben kezdődött, amikor egy törvény eltörölte a korábbi rendszert, és ez a helyzet egészen 2020-ig tartott. Az uniós rendelkezés értelmében a magyar állam rendezte a kérdést, és 2020-tól a rokkantak minimum 136 ezer forintos járadékot, vagy utolsó munkabérük 60 százalékát kapják. Azonban a 2020 előtt rokkantosítottak, mint Zsolt, továbbra is csak 90 ezer forint körüli járadékot kapnak, ami mintegy 200 ezer embert érint.

Zsolt nem adja fel, és az alkotmánybíróságon kívánja folytatni a harcát, annak ellenére, hogy a bíróság nem volt hajlandó az ügyét továbbítani. Tudja, hogy az alkotmánybírósági eljárás hosszú lehet, és nem biztos, hogy megéri a döntést, de más választása nincs.

Aktív éveiben Zsolt tudta, hogy betegsége miatt előbb-utóbb fel kell hagynia a munkával, ezért annyit dolgozott, amennyit csak bírt. Így sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, amiből most még éppen el tudja tartani két kislányát, mivel a havi 90 ezer forintos ellátásból és a volt feleségétől kapott hasonló összegű tartásdíjból hárman nem tudnának megélni. Azonban a tartalékok lassan elfogynak, és Zsolt korábbi jótékonysági tevékenységei, mint a kórházaknak adományozott ágyak és klímák, mára feledésbe merültek.

Zsolt nem kér sajnálatot, csupán szeretné felhívni a figyelmet a problémára, és hangot adni azoknak, akik hasonló helyzetben vannak.