Meghalt Vajda György energetikus

Elhunyt Vajda György, a magyar energetika kiemelkedő személyisége, állami és Széchenyi-díjas gépész- és villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, 97 éves korában.

Vajda György 1927. június 18-án látta meg a napvilágot Budapesten. Érettségi után a József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) szerzett gépészmérnöki diplomát 1949-ben. Pályafutását a BME Villamos Művek Tanszékén tanársegédként kezdte, majd nem sokkal később a Magyar Tudományos Akadémia főelőadójaként és a Műszaki Tudományok Osztályának szaktitkárhelyetteseként is tevékenykedett.

1952-ben felkérték az újonnan megalakítandó Méréstechnikai Intézet megszervezésére, amelynek igazgatói tisztségét nem vállalta, de az intézetet igazgatóhelyettesi beosztásban megbízottként irányította. 1957-ben a Villamosenergetikai Kutatóintézet (VILLENKI) igazgatóhelyettesi és a nagyfeszültségű laboratórium vezetői pozícióját töltötte be, amit 1963-ig viselt.

A Nehézipari Minisztérium villamosenergetikáért felelős főosztályának vezetőjeként a villamosenergia-rendszer távlati tervezéséért, műszaki fejlesztéséért, beruházásaiért és nemzetközi kapcsolataiért felelt. Közben 1967-ben a Budapesti Műszaki Egyetem címzetes egyetemi tanárává is kinevezték, és 1965-től két éven át az ENSZ Villamos Energia Bizottságának, majd az Általános Energia Bizottságának elnöki tisztét is betöltötte.

A Villamosenergia-ipari Kutatóintézet (VEIKI) vezetőjeként 1970-ben kapott megbízást, és 22 évig irányította az intézményt, melyet sikerült a megszüntetés széléről visszahoznia a stabil működés útjára. Nyugdíjazása után kutatóprofesszorként folytatta munkásságát.

Kutatóintézeti állása mellett 1978-tól megszűnéséig (2001) betöltötte az Országos Atomenergia-bizottság (OAB) ügyvezető elnökhelyettesi tisztét. 1994-ben az új atomenergia-törvény által előírt nukleáris biztonsági hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatója lett államtitkári rangban, a hivatalt 2000-ig vezette. Ezt követően az OAH Tudományos Tanácsának elnökeként dolgozott. 1995-től öt éven keresztül tanácsadója volt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) főigazgatójának, 1990-ben a szervezet közgyűlésének elnöke volt.

1957-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1965-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Energetikai Bizottságának lett tagja, amelynek később elnöke is volt. 1967 és 1980 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt. Közben 1976-ban megválasztották az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjává. 1985 és 1993 között a Műszaki Tudományok Osztályának elnöke volt. Akadémiai tisztségei mellett 1966 és 1989 között a Villamosenergetikai Kormánybizottság elnökhelyettese, 1970 és 1990 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) tagja, 1973 és 1987 között az Energiapolitikai Tanács, valamint 1979 és 1989 között az Atomenergia Kormánybizottság elnökhelyettese volt. 1997-ben az Európai Atomenergiai Társaság elnökévé választották.

Vajda György fő kutatási területei közé tartozott a nagyfeszültségű technika, a villamosszigetelés-technika, az energiapolitika és a nukleáris technika. Nevéhez fűződik a nagyfeszültségű létesítmények és berendezések túlfeszültség-igénybevételének mérése és modellezése, az energiafelhasználás és az ahhoz kapcsolódó gazdasági jellegű folyamatok kölcsönhatásainak vizsgálata, valamint az energiapolitikát alakító különböző tényezők elemzése. Külön módszert dolgozott ki az ellátási módok sorolására, és az atomenergia biztonságos felhasználásával kapcsolatos kérdéseket is vizsgálta.

Halálhírét a Magyar Tudományos Akadémia közölte az MTI-vel, kiemelve, hogy halála pótolhatatlan veszteség a magyar tudóstársadalom számára.