Két oknyomozó újságíró buktatta meg az amerikai elnököt: 52 éve robbant ki a Watergate-ügy
A Watergate-ügy annyira sokkoló volt, hogy a botrányos eseményeket gyakran a "-gate" jelzővel látják el, mint például az Irán-gate vagy a Dunagate, de az eredeti eset – a Watergate Komplexumban történt betörés – látszólag jelentéktelen volt a történések sorában, mégis ez vezetett az USA elnökének bukásához.
- június 17-én öt férfit tartóztatott le a rendőrség Washingtonban a Watergate Hotel & Office épületében, miután egy biztonsági őr észlelte, hogy több ajtó zárja le van ragasztva. A letartóztatottaknál CIA-kapcsolatokat és egy Richard Nixon újraválasztását támogató csoportra, a CRP-re (CREEP) utaló bizonyítékokat találtak. Nixon 1972-ben elsöprő győzelmet aratott, de a CRP hírszerző szervezetté vált, amely ellenfelei elleni mocskos kampányokban vett részt. A Watergate-ben letartóztatottak valószínűleg vagy poloskákat akartak visszaszerezni, vagy újakat telepíteni. Amikor a The Washington Post riportere, Bob Woodward a bíróságon tudósított az esetről, rájött, hogy az öt ember nem szokványos betörő, és kapcsolatba hozta őket E. Howard Hunt és Charles Colson nevével, akik a Fehér Házban dolgoztak. A Vízvezeték-szerelők csoportja, amelynek létezése ismert volt Nixon előtt, a republikánusok ellenségeinek kompromittálására jött létre. Colson volt a kapocs a Watergate-betörés és a Fehér Ház között.
Woodward egy másik riporterrel, Carl Bernsteinnel összefogva, egy FBI-forrás, Mély Torok segítségével jutott információkhoz, amelyek szerint a botrány a Fehér Házból ered. Mély Torok valójában Mark Felt volt, az FBI igazgatóhelyettese. Hunt és társai szövetségi vádeljárás alá kerültek, és pénzt követeltek a CRP-től és a Fehér Háztól. Woodward szerint a Fehér Ház hivatalvezetője, H. R. Haldeman és a legfőbb ügyész, John Mitchell is érintett volt az ügyben. Mély Torok szerint Haldeman eszelte ki a betörést, és a riporterek élete veszélyben lehet.
James McCord 1973-ban levelet küldött a bírónak, amelyben beismerte, hogy hamisan vallott. Nixon elnöki tanácsadója, John Dean részletes jelentést adott a piszkos trükkök kampányáról és a Watergate-betörésről. Nixon több közeli segítőjétől is megvált, és a Watergate-meghallgatásokat tévén közvetítették. Nixon titkos lehallgató berendezéseket szereltetett be, amelyek alapvetőek voltak a Watergate eltussolásának bizonyításában. A magnófelvételek rávilágítottak, hogy Nixon tudott az eltussolásról és aktívan részt vett benne.
A közvélemény Nixon ellen fordult, és ő "Nem vagyok csaló" beszédével próbálta védeni magát, miközben tudta, hogy a magnószalagok terhelik. 1974-ben a kongresszus megindította az elnök elleni vádemelési eljárást. Nixon lemondott, és utódja, Gerald Ford kegyelemben részesítette, amit sokan helytelenítettek. A Watergate-ügy feltárta a kormányzat csúcsán állók korruptságát és csalárdságát.
