A zenés életrajzi filmek kliséi és a műfaj jövője
A könnyűzenei nagyságokról szóló életrajzi filmek iránti érdeklődés nem csökken, sőt, a közeljövőben még több ilyen produkció várható. A műfaj sikere több tényezőnek köszönhető, de a kritikusok szerint a zenés életrajzi filmek gyakran esnek bele a klisék csapdájába.
A zenés életrajzi filmek népszerűsége töretlen, és a műfaj egyre több hírességről készült filmekkel gazdagodik. A sikeres előadókról szóló történetek, a közkedvelt slágerek és a díjátadókon való jó szereplés mind hozzájárulnak a műfaj vonzerejéhez. Az Oscar-díjas színészek, mint Sissy Spacek, Jamie Foxx, Reese Witherspoon és Marion Cotillard is hírnevet szereztek zenés életrajzi filmekben nyújtott alakításukkal.
A 2018-as Bohém rapszódia óriási sikere új távlatokat nyitott meg, és a filmipar felismerte, hogy a zenés életrajzi filmek jelentős üzleti lehetőséget kínálnak. Rami Malek Oscar-díjas alakítása után sorra érkeznek az újabb produkciók, mint például az Elton Johnról, Mötley Crüe-ről, Aretha Franklinről, Whitney Houstonról és Elvis Presleyről szóló filmek. A jövőben olyan ikonok életét dolgozzák fel, mint Michael Jackson, Bruce Springsteen, Bob Dylan, Boy George, Bing Crosby, a Bee Gees és Anthony Kiedis, sőt, Martin Scorsese is tervezi Frank Sinatra életéről szóló filmjét Leonardo DiCaprióval a főszerepben.
A műfaj népszerűségét jelzi, hogy már a Beatles- és a Rolling Stones-univerzumok létrehozásáról is szó esik, hasonlóan a Marvel-filmekhez. Azonban a zenés életrajzi filmek gyakran kritikai visszhangja nem éri el a várt szintet, és a sablonos megközelítés miatt a szakma is egyre többször fogalmaz meg kritikákat.
A zenés életrajzi filmek gyakran követik egy bevált receptet, amely a főhős sikeres zenészként való bemutatásától kezdve a mélypontokon át a nagy visszatérésekig terjed. A Bohém rapszódia után a Boar nevű brit lap szerzője szerint ezek a filmek a filmipar biztonsági játékának példái, hasonlóan a szuperhős franchise-okhoz vagy a régi sikerfilmek folytatásaihoz.
A zenés életrajzi filmek kliséit már a A lankadatlan: A Dewey Cox-sztori című film is kifigurázta, de ezek a sablonok még a legújabb produkciókban is megjelennek. A műfaj egyik konkrét problémája, hogy gyakran csak a főhős Wikipedia-szócikkét filmesítik meg, és a valódi lényeg elveszik.
A zenés életrajzi filmek hitelességét gyakran befolyásolja a zenék jogainak kérdése is. Ha nem sikerül megszerezni az előadó dalait, az jelentősen csökkentheti a film sikerességét. Az örökösök vagy maguk az előadók gyakran részt vesznek a film elkészítésében, ami befolyásolhatja a történet bemutatását. Például a Bohém rapszódia esetében Brian May és Roger Taylor executive producerként vett részt, ami a film tartalmát is befolyásolta.
A jövőben bemutatásra kerülő filmek esetében is kérdéses, hogy mennyire lesznek őszinték. Nehéz elképzelni, hogy a Michael Jacksonról szóló film keményen szembenéz majd az énekes gyerekmolesztálási ügyeivel, vagy hogy Frank Sinatra lánya hozzájáruljon egy olyan filmhez, amely nem hallgatja el az apja maffiakapcsolatait. Ezek a trendek azt mutatják, hogy az életrajzi filmek gyakran inkább az imázsfilmek jellemzőit öltik magukra.
